népszínház eredetileg a budapesti Nemzeti Színházból kivált és népszínművek, operettek előadására vállalkozott együttes, amely 1875-ben nyitotta meg önálló, új épületét a mai Blaha Lujza téren. Első igazgatója a felépítést kezdeményező Rákosi Jenő volt, kiválóságai közé tartozott az évek során Blaha Lujza, Tamássy József, Küry Klára. 1908-ban a Nemzeti Színház költözött falai közé, de az 1960-as években az épületet lebontották. Ugyanezt a Népszínház címet viselte 1936 és 1946 között a New York-i Magyar Színpad kamaraszínháza, amely csaknem kizárólag operetteket játszott. Budapesten 1978 után a falujáró Déryné Színház és a 25. Színház összevonásából keletkezett új társulat vette fel a ~ nevet.
Erdélyben a múlt század utolsó negyedében és *századunk első felében a hivatalos társulatok egyike sem engedhetett meg magának olyan fokú szakosodást, mint a világvárosi együttesek. Itt a színházak általában sokszínű, változatos játékrendre törekedtek, amely magába foglalja mind a nevelve szórakoztató eredeti drámairodalom legjobb honi és világirodalmi alkotásait, mind a kifejezetten szórakoztató, gondűző, könnyed színműveket. *Századunk második felében, főleg az 1960-as évektől kezdve nem a játékrend jellege, a műsor gerincét alkotó művek műfaji sajátossága alapján mondtak "népszínház"-nak egy társulatot, hanem az együttes szakmai színvonala szerint. A ~ nevet az az amatőr társulat érdemelte ki, amely az átlagosnál jobb erőkkel rendelkezett, igényesebben válogatta ki az előadandó darabokat és folyamatos volt a tevékenysége. A "népszínház" elnevezés amolyan középső lépcsőfokot jelentett az öntevékeny műkedvelő csoportok és a hivatásos színi együttesek között.
Tíznél is több ilyen együttes keletkezett Erdélyben ezekben az évtizedekben. Nevezetesebbek: a gyergyószentmiklósi Figura, a *székelyudvarhelyi Népszínház és az aradi *Periszkóp Népszínház. A *Hargita megyei *Népi Alkotások Háza keretében *Gaál Péter Csütörtök, amikor a legnehezebb c. egyfelvonásos játékát Csíkszeredában mutatta be egy népszínház-alakulat; a darab meg is jelent az Igaz Szóban (1979/5). A gyergyószentmiklósiak Bocsárdi László irányításával főként a nem hagyományos drámák és színjátszási módok iránti fogékonyságukkal váltottak ki elismerést (Jarry Übü király c. darabjának előadásával több díjat nyertek, egyebek között a sepsiszentgyörgyi *nemzetiségi színházi kollokvium egyik díját 1992-ben). Az együttes és a sepsiszentgyörgyi Állami Színház *Tamási Áron Tagozata között utóbb szoros együttműködés alakult ki, közösen állítottak színpadra különböző újabb színpadi szövegeket. A *fiatalok nyitottsága frissítőleg hatott a hivatásos társulat tagjaira is. A *székelyudvarhelyi Népszínház sokat köszönhet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanárainak, elsősorban Kovács Leventének, aki számos előadását állította színpadra a hetvenes-nyolcvanas években. Az aradi Periszkóp Népszínház együttesének lelke azokban az években Znorovszky Attila. Nevéhez fűződik *Kányádi Sándor Kétszemélyes tragédia c. drámájának ősbemutatója s a szöveg akkoriban kötelező engedélyeztetése, aminek eredményeként később hivatásos társulatok is műsorukra tűzhették a darabot (Budapesti Várszínház, Temesvári Állami Magyar Színház).
Az 1989-es decemberi fordulatot követő időben a népszínházak közé felsorakozott többek közt a dicsőszentmártoni, a kézdivásárhelyi és a lugosi Népszínház, valamint a mákófalvi Kós Károly Népház színköre. A nagyváradi Kortárs Színpad, a kolozsvári *Horváth Béla Stúdió-Színpad és a brassói Harag György Színjátszó Csoport nevében ugyan nem szerepel a "népszínház" megjelölés, de változatos és folyamatos tevékenységükkel megérdemlik, hogy a népszínházak sorában tartsuk őket számon.
A hivatásos társulatok esetében is beszélhetünk népszínházi törekvések ről, gyakran mint a művészszínházi törekvések ellenpárjáról, feltételezve a két törekvés kibékíthetetlen ellentétét. Különösen a kolozsvári Magyar Színház műsorpolitikájáról, játékrendjéről az 1990-es években támadt és máig tartó viták alkalmával került sor a fogalmak túlzott sarkítására, holott a drámairodalom és a színjátszó irányzatok sokféleségének körülményei között sem a népszínházi törekvések nem jelenthetik néhány drámatípus kizárólagosságát, a kísérleti jellegű színpadi képsorok vagy különböző avantgárd és neoavantgárd művek, formák és elemek visszautasítását, sem a művészszínházi törekvések nem vezethetnek az ellenkező véglethez, a közönség igényeinek semmibevételéhez. A két törekvés között mindössze alkalmankénti hangsúlybeli különbség vagy időleges fontosságú sorrend lehetséges.
A színházi előadás akkor éri el célját, ha a szó jó értelmében vett korszerű mondandóját művészi eszközökkel, művészi szinten fogalmazza meg, a művészi eszközök viszont pusztán önmagukban, az adott közönség hullámhosszán befogadható mondanivaló nélkül célt tévesztenek. Ez a szabály akár hivatásos, akár népszínházra egyaránt érvényes.
Iochom István: A kézdivásárhelyi Népszínház bemutatkozása. *Utunk 1984/4. Mózer István: A Periszkóp Népszínház és Kányádi-ősbemutató Aradon. *Utunk 1984/28.
(P. Á.)