Péterfi István (Déva, 1906. márc. 8. 1978. máj. 6. Kolozsvár) biológiai szakíró. ~ Márton fia, ~ Leontin István apja. Középiskoláit a kolozsvári piarista gimnáziumban végezte (1924); az I. Ferdinánd Egyetem Természettudományi Karán szerzett egyetemi diplomát (1929) és ugyanott doktorált (1933). Tudományos pályáját az egyetem Általános Növénytani Intézetében kezdte; 1927-től gyakornok, 1936-tól egyetemi tanársegéd előbb a román, 1940-től a Kolozsvárra visszatért *Ferenc József Tudományegyetemen. 1943-44-ben előadótanár, majd a Bolyai Tudományegyetem, az egyesítés után a Babeş-Bolyai Egyetem növényélettani tanszékén professzor. 1959-76 között a Babeş-Bolyai Egyetem prorektora. 1968-78-ban, tíz éven át Románia Államtanácsának alelnöke. A biológiai tudományok doktora; a Román Tudományos Akadémiának 1955-től levelező, 1963-tól rendes tagja, 1974-78 között alelnöke. Tagja a Skandináviai Növényélettani Társaságnak, a Német Növényélettani Társaságnak és a Nemzetközi Fikológiai Társaságnak.
Az *Acta Bolyai szerkesztője (1947); a *Studia Universitatis Babeş-Bolyai felelős szerkesztője (1959-78); a *Korunk szerkesztőbizottságának tagja (1957-62).
Első tudományos dolgozatait J. Grinţescuval (Contribution ŕ l’étude des algues vertes en Roumanie. Revue d’Algologie 1932/6), egy egyetemi jegyzetét (Elemente de fiziologie vegetală. Kv. 1933) E. Reimesch-sel közösen közölte. Magyarul első tudományos dolgozata A Gyalui havasok Staurastrum-fajai címmel az EME Múzeumi Füzeteiben jelent meg 1943-ban. Ezt követte az Adatok az aszkorbigén problémájához (A Bolyai Tudományegyetem 1956-os Emlékkönyvében) és Adatok az aszkorbinsav mennyiségi változásáról a növények egyedfejlődése folyamán (Studia Universitatum Babeş et Bolyai 1958), mindkettő Brugovitzky Edittel közösen. Nyomtatásban megjelent munkáinak száma meghaladja a 180 címet, ebből 101 eredeti tudományos dolgozat a Studii şi Cercetări de Biologie, Revue Roumaine de Biologie, Contribuţii Botanice (Kv.), Acta Biologica Academiae Scientiarum Hungariae, Acta Bolyaiana, Naturwissenschaften c. folyóiratokban; ezenkívül 17 egyetemi jegyzet, kézikönyv vagy összefoglaló feldolgozás. Nagyszámú ismertető cikket is írt. Szabadidejében galambtenyésztéssel foglalkozott, több addig ismeretlen fajt és nemet fedezett fel és írt le (Chlamidomonas [Peterfiella]alata, Chloropaeoclonium lacustre stb.); a tudományosan űzött galambtenyésztés terén nemzetközi szaktekintélyt szerzett, a fajtákat ábrázoló fényképgyűjteménye egyedülálló. Mintegy 5000 példányt számláló lepkegyűjteménye a kolozsvári egyetem Állattani Múzeumába került, s Rákosy László dolgozta fel a Studia Universitatis Babeş-Bolyai 1987-es Biologia-számában.
Kötetei: A növények növekedésének és fejlődésének élettani alapjai (1954); A növények táplálkozása (1956); Manual de fiziologia plantelor (társszerzőkkel, I. 1957. II. 1960); A házi galamb és tenyésztése (1961, bővített kiadás 1970, románul 1963, 1970; lengyelül Varsó, 1977); A növények életfolyamatai (Brugovitzky Edittel, Kv. 1977); Az algák biológiája és gyakorlati jelentősége (1977).
Társszerzője a Pomologia R.P.R. I-III. (1963-64) c. és a Tratat de algologie. I-III. (1976-78) c. kézikönyveknek; a Dicţionar enciclopedic român. I-IV. (1963-66) és a Dicţionar etnobotanic (1968) munkatársa.
László Béla: Riport az algákról. *Utunk 1963/25. Veress Zoltán: Élettan és közélet. *Utunk 1965/9. Mikó Ervin: P. I.-nal tudományról, gyakorlatról, nevelésről. *Utunk 1975/10. Bernád Ágoston: Biológia és ember (interjú). *A Hét 1976/10. Nagy-Tóth Ferenc: P. I. emlékezete. *A Hét 1978/19; uő és Adriana Barna: In memoriam Acad. St. P. Studia Univ. Babeş-Bolyai 1979/2 (Ser. Biologia).
(N. T. F.)