Petkes József (Tasnád, 1928. febr. 4.) néprajzi kutató, festőművész. Kolozsvárt végezte a művészeti középiskolát és a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát (1954), Mohy Sándor, Zsögödi *Nagy Imre tanítványa. Rajztanár Suceaván és Câmpulung Moldovenesc katonai líceumában (1954-58), majd szülőhelyén, Tasnádon (1958-63), Szatmárnémetiben (1963-68); megyei szakfelügyelő (1968-77), majd újra tanít a Történelem-Filológia Líceumban, egészen 1986-ig, amikor sorozatos hatósági zaklatások miatt kénytelen tárgyi néprajzi gyűjtőmunkáját abbahagyni. Ekkor települ át Magyarországra; Oroson, Nyíregyháza mellett telepszik le és a sóstói múzeumfaluban lesz muzeológus. A berekfürdői Művésztelep vezetője.
A vámfalvi kerámia c. első írása az Igaz Szóban jelent meg (1970/12), ettől kezdve kötelezte el magát a tájképfestés mellett a népművészet kutatásának is. "Fáradhatatlanul járta Szatmár, az Érmellék, a Szilágyság, a Gyergyói-medence és Háromszék falvait, s mentette a vidék tárgyi emlékeit, népművészetének rajzokba örökíthető maradványait" írta róla Gyöngyösi Gábor, a *Korunk Galériában 1980 februárjában rendezett bemutatkozása kapcsán. Kutatásairól több mint félszáz cikkben számolt be a Szatmári Hírlap, a *Falvak Dolgozó Népe és a *Művelődés hasábjain. A *Művelődés közölte Ombodi rajzok (1978/10), Szatmári citerák (1978/12), Kútágasokon csillagminták (1980/1), Nyárádselyei kiskapuk (1981/6) c. írásait. Akvarelljeit 1957-től nemcsak Romániában és Magyarországon állította ki, hanem Hollandiában, Németországban, Lengyelországban, Ausztriában, Svájcban, Svédországban és a Szovjetunióban is.
Társszerzője (Bura Lászlóval és Fejér Kálmánnal) a Szatmár vidéki néphagyományok (Szatmár 1979) c. kiadványnak.
Gyöngyösi Gábor: P. J. szenvedélyei. *Korunk Galéria, Kv. 1980; uő: P. J. képei elé. Miskolc 1990.
(B. E.)