Puskás Lajos (Gyergyóalfalu, 1901. máj. 22. Kolozsvár 1982. ápr. 10.) pedagógiai író, műfordító. ~ Attila apja. Középiskolába Székelyudvarhelyen, Nagyszebenben és Fogarason járt; történelem szakos tanári diplomáját a budapesti, majd a bukaresti egyetemen szerezte (1924). Szakdolgozatának témája: II. Rákóczi Ferenc kapcsolata a román fejedelmekkel. Később latin nyelvből és jogból (1933), majd magyar nyelvből és irodalomból (1956) is szakképesítést szerzett. Tanári pályáját helyettes tanárként a székelyudvarhelyi Ref. Kollégiumban kezdte (1924/25), majd 1925-40 között a kolozsvári Piarista *Gimnáziumban tanított. 1940-44 közt a kolozsvári magyar egyetem Gábor Áron Diákotthonának igazgatója. Közben továbbra is a Piarista *Gimnázium tanára (1944-47), majd tanít a gyulafehérvári Majláth Főgimnáziumban (1947/48) s a Kolozsvárral szomszédos Bács általános iskolájában (1948-56), illetve Kolozsváron (1956-58) nyugdíjazásáig (1958). Nyugdíjas éveiben az egyház felkérésére annak kolozsvári levéltárát rendezi (1973-77).
Tanári munkája keretében a pedagógia gyakorlati alkalmazása, az *ifjúság iskolán kívüli nevelése, az iskolaszövetkezeti munka foglalkoztatta. 1930-37 között a kolozsvári római katolikus cserkészcsapatnak, 1942-44 között a Magyar Cserkészszövetség IX. (erdélyi) Kerületének parancsnoka. Amikor 1939-ben Kolozsvárt is megalakul a Magyar Népközösség, őt bízzák meg a társadalmi szakosztály vezetésével; ennek keretében hozza létre az egykori tízes szervezet közösségi hagyományait felelevenítő "szomszédsági szervezet"-et, amelyben a város magyarságának (főképpen a kisiparos, értelmiségi és munkásrétegeknek) jelentős részét sikerül tömörítenie, s a királyi diktatúra körülményei között széles körű szociális és családvédelmi munkát végeznie. A mozgalom a bécsi döntés után hivatalosan felveszi a Tízes Szervezet nevet. Ennek élén állva csatlakozik a Teleki Béla indította szervezkedéshez a német megszállás ellen. Részt vesz a város mindennapi életének zavartalan menetét biztosító munkában a német megszállás, a deportálások, majd a frontátvonulás időszakában. Ezt követően (1944-46) az *EMKE Társadalmi Szakosztályának elnöke. A szovjet közigazgatás idején indulnak meg ellene a politikai vádaskodások, amelyeknek következménye a Tízes Szervezet felszámolása, az ő politikai meghurcolása, majd 1947-es internálása.
Az *ifjúságneveléssel és a cserkészmunkával kapcsolatosan a Jóbarátban (1928-38) és az Erdélyi Iskolában (1936-39) jelentek meg írásai, ahol a falusi cserkészmunkáról, a cserkészetnek a kisebbségi életben betölthető szerepéről, jellemnevelő hatásáról írt. 1940-44 között a kolozsvári Esti Lapban rendszeresen tudósított a Tízes Szervezet életéről, munkájáról. A Hangya Szövetkezet iskolaszövetkezeti munkájába bevonta a tanulóifjúságot, részvényessé tette őket, s tankönyvek, írószerek árusításának jövedelméből támogatta a szegény diákokat. Egyik létrehozója a háziipart népszerűsítő Alfa, valamint az Ararat nevű szövetkezetnek, a Méhkas Diákszövetkezet könyvesboltjának (1941). Nyugdíjas éveiben belefogott a csángókra vonatkozó dokumentumok gyűjtésébe; a moldvai magyarok számára segélyakciót is indított.
Lefordította latinból Julius Caesar Comentarii de bello gallico c. munkáját (Kv. 1945), s Pápai Páriz Ferenc Békességet magamnak, másoknak (1977) c. Nagy Géza által sajtó alá rendezett kötete számára a tudós latin nyelven írt több munkáját; fordításokkal vett részt a *Pataki József gondozta Kolozsvári emlékírók (1990) c. memoárkötetben.
Önéletrajzából részletek jelentek meg a Romániai Magyar Szóban (Börtönnapló Szamosújvár, 1947 címmel. 2000. febr. 9.), s Vincze Gábor bevezetőjével a *Korunkban (1990/2; 1996/4), ahol az 1939-44 és 1944-47-es időszakokra vonatkozó részleteket közölték.
Önálló kiadásban megjelent munkái: Él a törvény. A cserkésztörvény nagy emberek életében (Kv. 1935); A tízéves határkőnél. A kolozsvári római katolikus *líceum cserkészcsapata megalakulásának tízéves évfordulója alkalmából (Kv. 1937); Népközösségi utakon. Beszámoló a Népközösség tevékenységéről (Kv. 1940); Tizedesség és a kolozsvári tizedesek (Kv. 1942); A középkor története (Tankönyv. Kv. 1946).
Pög [Pogány Ö. Gábor]: P. L.: Júlia szép leány. Misztériumjáték. *Kelet Népe 1940/9. Beke György: P. L. *A Hét 1979/42; uő: Erdélyi gondok. Bp. 1990. Kiss Jenő: Nekrológ. *A Hét 1982/20. Csizmadia Andor: P. L. (nekrológ). *Új Ember (Bp.), 1982. máj. 2. Vincze Gábor: P. L. és a Kolozsvári Tízes Szervezet. *Korunk 1996/4.
(B. E.)