Schiff Béla (Tv., 1897. márc. 10. – 1950. szept. 18. uo.) – újságíró, helytörténész. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a kolozsvári egyetemen filozófiát hallgatott. Főiskolai tanulmányait azonban megszakította, s újságíró lett Temesváron. 1918-ban a Délmagyarország örökébe lépő, keresztényszocialista irányvételű napilap, a *Temesvári Újság és társlapja, a Die Zeit (utóbb Der Morgen) egyik megindítója és munkatársa 1920 nyaráig, amikor a csanádi püspökség a lapot eladta. Ekkor Bukarestben engedélyt szerzett új napilap indítására (Bánsági Hírlap címmel), de a helyi hatóságok lehetetlenné tették megjelentetését. 1921–22-ben *A Hét vasárnapi hetilap felelős szerkesztője és tulajdonosa, 1921 októberétől 1924-ig a Szociális Missziótársulat *Ifjúság c. képes folyóirata, 1933-ban a hetenként megjelenő *Katolikus Munkáslap felelős szerkesztője. Közben különböző magyar és német nyelvű lapok – Schwäbische Volkpresse, Bánáti Hírlap, *Temesvári Hírlap – szerkesztőségeiben dolgozott, s több erdélyi újságnak volt a bánsági tudósítója. Az 1920–30-as években a Temeswarer Zeitung belső munkatársa, szerkesztője, riportere, majd a nagyváradi Erdélyi Lapok temesvári munkatársa.
Az 1930-as években az erdélyi *Pázmány Péter Társaság tagja. A II. világháború éveiben a Magyar Népközösség bánsági szervezetének hivatalnoka volt; rendezte és katalogizálta a temesvári Magyar Ház könyvtárát. 1944-ben a Târgu Jiu-i internálótábor 44. sz. barakkjának foglya, ahol közreműködött a Rab Szocialista egypéldányos lap létrehozásában.
Kötetei: May Károly: Feltámadás (fordítás, Tv. 1922); Die 150-jährige Temeswar–Josefstädter Pfarre (uo. 1925); Die letzte Belagerung Temesvárs (uo. 1929); Unser Alt-Temesvár (uo. 1937); A Temesburg név a történelem tükrében (Lugos 1941); Régi idők, régi emberek (Kv. 1941).
(Sz. J.)