Simó Márton (Urikány, 1963. ápr. 25.) – költő, elbeszélő, szerkesztő. Középiskoláit a székelyudvarhelyi Dr. Petru Groza Líceumban végezte (1981); ezután 1983-tól géplakatos, 1988–90 között helyettes tanár Székelyudvarhelyen, 1990-ben a helyi *Szabadság c. lap szerkesztője. Egyetemi tanulmányait 1992-től a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta; ez időben a Romániai *Magyar Szó (1992–96), az Udvarhelyi Híradó (1997) és az Erdélyi *Napló munkatársa, a Szegedi Egyetem c. folyóirat irodalmi oldalainak szerkesztője. 2000-től a Magyar Nyelvért Alapítvány ügyvezetője; 2004-től az Erdélyi (Könyv) *Műhely c. folyóirat kiadója.
Első verseit 1984-ben az *Ifjúmunkás közölte; versekkel, novellákkal, könyvkritikával az Igaz Szóban, 1990 után a Látóban, Helikonban, Korunkban, Székelyföldben, Erdélyi *Naplóban, A Hétben, ill. a Hitelben, a Magyar *Naplóban és a Forrásban jelentkezik.
Kötetei: Kétszáz éves az atyhai templom. Emlékkönyv 1799–1999 (Csíkszereda 1999); Az utolsó tanító (elbeszélések, uo. 2003); Bozgor (regény, I–II. Bp. 2004–2005).
(Á. I.)