Singer Jakab (Sajókazinc, 1867. dec. 13. – 1939. nov. 7. Tv.) – zsidó egyházi író, orientalista. 1885–1895 között a budapesti egyetem bölcsészkarának és az Országos Rabbiképző Intézetnek a hallgatója. Ugyanott bölcsészeti doktorátust szerzett; 1896-ban rabbivá avatták. A csurgói, szentesi, majd 1897-től a Temesvár-gyárvárosi hitközség főrabbija volt; a Baumann Lipót tervezte zsinagógában „megmagyarosította a szószéket”. Az I. világháború alatt mint tábori rabbi is működött. Temesvárt létrehozta az Izraelita Magyar Irodalmi Társaságot, amelynek haláláig választmányi tagja volt. Ugyancsak választmányi tagja a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatnak. Vámbéry Árminnal beutazta a Közel-Keletet, megtanult törökül, arabul, tatárul. A bánsági zsidók története és a szefárd hagyományok nemzetközileg ismert kutatója. Számos cikke, tanulmánya jelent meg a temesvári lapokban, főképp a Temesköz zsidóságának múltjáról.
Az Erdélyi és Bánsági Rabbiegyesület kiadásában megjelent Közlemények I. és II. kötetében (Tv. 1934; uo. 1939) közölte Diego d’aquillar – egy marranus története, Szefárd zsidó szokások és hagyományok, valamint A Farchi család c. tanulmányait.
Kötetben megjelent művei: Jóna próféta, tekintettel mondáira (Bp. 1894); A dömmék (uo. 1895); Avatóbeszéd a Temesvár-gyárvárosi templom felavatásakor (Bonyhád 1899); Adatok a bánsági zsidók történetéhez a XVIII. században (in: Emlékkönyv Bloch Mózes tiszteletére. Bp. 1905); Temes megye és a zsidók polgárosítása (uo. 1907); A munka áldása (Tv. 1907); A temesvári zsidók az 1848–49-es szabadságharcban (Történelmi és Régészeti Értesítő 1913/3–4); A Temesvár-gyárvárosi izraelita nőegylet hetvenöt éves története (Tv. 1921); A Maskil el Dol hatvanéves története (uo. 1922); A temesvári rabbik a XVII. és XVIII. században (Szinérváralja 1928).
Dr. S. J. 40 éves jubileuma. In: Zsidó Évkönyv és *Naptár 1936–1937. – Dr. S. J. temesvári főrabbi halála. Népünk 1939. nov. 24. – sch. [Schönfeld Miklós]: Dr. S. J. Hitközségi Közlöny 1939/1.
(G. Gy. – Sz. J.)