Sipos László (Kv., 1943. júl. 23.) – festő, grafikus. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textil szakán szerzett diplomát 1970-ben. 1983-ig középiskolai rajztanár volt Tordán, utána 1990-ig ugyanott művészeti szakirányító. 1990–92 között a Helikon grafikai szerkesztője. Felvincen rendezte be műtermét. Festményein a népművészet jelrendszerére, a formák szögletes, mértani egyszerűsítésére alapoz. Kiadók állandó munkatársaként számos címlapot és szövegképet készített.
Fontosabb, általa illusztrált kötetek: Dáné Tibor: Kultúrkuriózumok kalendáriuma (Kv. 1973); Nagy Borbála: Trójai Kasszandra (uo. 1979); Lászlóffy Aladár: Svájci határállomás (uo. 1984); Simone Schwarz-Bart: Csillaglátó kicsi János (Bp. 1986); Vásárhelyi Géza: A nincs-miért madár (Buk. 1988); Kozma Mária: Lidérczöld csapda (uo. 1989); Benedek Elek: Öcsike és az őzike (uo. 1989).
2004-ben az *EMKE Szolnay Sándor-díjával tüntették ki.
Szilágyi Júlia: Az Einstein-galaxistól a Csángó Madonnáig. S. L. művészete létközelből. *Korunk 1982/7. – Murádin Jenő: Festő vidéken. *Utunk 1989/26. – Józsa T. István: S. L.: Mária. Helikon 1990/36; uő: Szonáta szegekre és láncokra. *A Hét 1994. szept. 16.; uő: S. L. (Monográfia). Csíkszereda 2006 = Műterem. – Novák Ildikó: S. L. laudációja. *Művelődés 2005/1.
(M. J.)