Solti Liviusz (Tatrang, 1927. ápr. 1. – 1996. febr. 1. Buk.) – katonai műszaki író. A brassói Római Katolikus Gimnáziumban érettségizett 1946-ban, a Bolyai Tudományegyetem Matematika Karán szerzett diplomát 1950-ben. Tanított a székelyudvarhelyi tanítóképzőben (1950–51), majd 1952-től főhadnagyi rangban a híradástechnika tanára volt a piteşti-i tankostiszti iskolában. A bukaresti Műszaki Katonai Akadémián tanult tovább és diplomázott híradástechnikából (1959). Itt kezdte egyetemi oktatói pályafutását: 1959-ben tanársegéd a távközlési tanszéken, 1960-tól az Antennák és rádióhullámok terjedése c. kurzus előadója és egyetemi tanár az elektrotechnikai tanszéken 1984-ig, nyugdíjazásáig. Közben az Elektrotechnikai Kar dékánhelyettese (1975–77 között). Posztgraduális szakképzésen vett részt a bukaresti Katonai Akadémián (1979).
Kutatási területéhez a katonai híradástechnikai berendezések antennái, a rádióhullámok terjedése, ezen területek számítógépes alkalmazása és irányítása tartozott.
Első tanulmányát a *Korunk közölte 1960-ban, Rádióhullámok a híradástechnikában címmel. Szakdolgozatai katonai kiadványokban jelentek meg, tudománynépszerűsítő cikkeket is közölt az Előre, *Korunk, Buletinul Academiei Militare, Apărarea Patriei, Electronica, Ştiinţa şi Tehnica hasábjain. Több találmányát szabadalmaztatta.
Kötetei: Antene. I–III. (Buk. 1963–67); Antene şi propagarea undelor radio: lucrări de laborator (Buk. 1965); Propagarea undelor de radio (uo. 1968); Antene şi propagarea undelor radio. Elemente de proiectare şi culegere de probleme (társszerző D. Raicu, uo. 1969); Calculul componentelor spectrale. Elemente de proiectare (uo. 1975); Catalog de programe. I. (társszerző E. Mănescu, uo. 1969), II. Asigurarea materială… (több társszerzővel, uo. 1985); Antene şi propagarea undelor radio (uo. 1983); Antene (társszerzővel, uo. 1986).
(B. I. – J. E.)