Stein János (Kv., 1874. jún. 14. – 1944. Bp.) – festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Lotz Károly növendékeként tanult (1900–1905). Később, mint az Iparművészeti Iskola tanára, egyre nagyobb részt vállalt a kor épületdíszítési, monumentális festészeti feladataiból: freskókat készített az Országház étterme, az egri székesegyház, a nyíregyházi plébániatemplom részére. Megtervezte és szülővárosa iránti szeretetből ingyen megfestette a szentpéteri róm. kat. templom szentélyének falképeit (1905). Mozaikokat készített és színes üvegablakokat is tervezett. Falképeire erősen hatott mestere, Lotz Károly stílusa. Mozgalmas kompozíciókat megelevenítő táblaképfestészetében a nyugat-európai tanulmányútjain megismert szimbolista irányzatokat követte, ilyen művei (Az élet, az ember és az álom, Pandóra, Őrjöngő Roland) mindenekelőtt Böcklin hatását mutatják.
Kötete: Művészeti bonctan (1905).
Szokolay Béla: S. J. festőművész. *Pásztortűz 1926/7.
(M. J.)