Szabó Bálint (Nyárádszentimre, 1915. júl. 10 – 1983. nov. 12. Mv.) – helytörténeti és néprajzi szakíró. Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte (1936), majd a kolozsvári Református Theologián szerzett lelkészi képesítést (1942). Párhuzamosan a kolozsvári egyetemen magyar nyelv- és irodalom – néprajz szakos diplomát is szerzett (1949).
Előbb segédlelkész volt Erdőszentgyörgyön (1942–44), majd rendes lelkész Atosfalván (1944–47), de közben már 1945-től tanított Makfalván (1955-ig), majd Erdőszentgyörgyön (1955–61). Később Marosvásárhelyen magyar szaktanfelügyelő (1961–68), ezt követően nyugdíjazásáig (1975) általános iskolai tanár ugyanott.
Első néprajzi írását a nyárádszentimrei húsvéti népszokásokról az *Erdély közölte (1938). Később pedagógiai és néprajzi tárgyú cikkei, tanulmányai jelentek meg a *Művelődés és a *TETT hasábjain. A Népismereti Dolgozatok 1981-es kötete Az étkezés rendje Nyárádszentimrén c. tanulmányát közölte.
Kötete: Téli néphagyományok (Makkai Endrével és Nagy Ödönnel, Kv. 1938).
Kéziratban maradt munkái szülőfaluja népi életéről: Kaláka és kölcsönmunka a társas munkák rendszerében; Hagyományos munkaszervezés *századunk első felében; Téli és tavaszi népszokások; Nyárádszentimre monográfiája.
(K. P.)