Szabó Levente (Kézdivásárhely, 1977. ápr. 30.) – irodalomtörténész. Középiskoláit a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban végezte (1995), majd a BBTE-n szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát (1999), ugyanott magiszteri (2001) és doktori (2004) fokozatot. 1998-ban a szegedi, 1999-ben a budapesti egyetemen egészítette ki tanulmányait. Részt vett a bukaresti New Europe College kiemelt posztgraduális programjában is (2002). 2001–2002-ben a bukaresti egyetem Egyetemes Újkor és Jelenkor Tanszéke keretében vendégelőadó. 2002-től a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékén adjunktus, majd előadó; kurzusai: Az irodalomtörténet elméletei, Az irodalmi *filológia elmélete és gyakorlata, Intézménytörténet és -elmélet. 2003–2004-ben a School of Slavonic and East European Studies és a cambridge-i Darwin College vendégelőadója; 2004-től a Collegium Budapest és a szófiai Centre for Advanced Study közös kutatóprogramjának munkatársa. 2001 márciusától a Romániai Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Országos Szövetségének egyik alelnöke, 2004-től elnöke; 2004 márciusától a Láthatatlan Kollégium irodalomtudományi szakkollégiumának szakmai vezetője. A LélekJelenLét c. egyetemi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, irodalomtudományi szerkesztője.
Szakterülete a 19. század második felének magyar irodalma, *Gyulai Pál életműve, az irodalomtörténet-írás elmélete, a kulturális emlékezet poétikája és politikája. Első írását (Az elmesélés szükséges és lehetetlen voltáról) a *Látó (1998/4), első jelentősebb tanulmányát (*Gyulai Pál és a nemzeti identifikáció narratívái) az *Erdélyi Múzeum (1999/1–2.) közölte. Tanulmányai jelentek meg továbbá a Helikon, Korunk, *Látó, LKKT, valamint a debreceni Studia Litteraria hasábjain. Gyűjteményes kötetekben közölt fontosabb tanulmányai: Gyulai Pál Vörösmarty-életrajza (in: Álmodónk, Vörösmarty. Kv. 2001); Emlékezetközösség és Mikszáth Új Zrínyiásza (in: Diskurzusok, perspektívák, preferenciák, uo. 2002); „A magyar musákat védő szárnya alá fogandó”. A Magyar Tudós Társaság első évtizedéről (in: Távlatok, uo. 2003); Csupán zene? Liszt Ferenc „A cigányokról és a cigányzenéről Magyarországon” című könyve és kontextusai (in: Irodalom és antropológia. Debrecen 2003); Kritikaképzetek pragmaticája az 1850-es években (in: Nyelvek, szövegek, identitások. Kv. 2004); „Pure and immaculate”. Disciplines and Cultural Constructions in nineteenth-century Hungary (in: Proceedings of the Conference „Contours of Legitimacy in Central Europe”. Oxford 2003); Birtoklásformák és szerepreprezentációk a XIX. század közepén (in: Új narratívák. Kv. 2004); „Touchy Issues. Historical Myths and Their Programatics in Post-Socialist Romania (in: Eastern European Antropology. Kv. 2004); From the sexual to thetextual. Nineteenth-century hungarian diaries on intimacy and sexuality (in: Mores in the Balkans. Buk. 2004); Nyelvek és nyelvváltozatok (Kv. 2007). A Benkő Samuval és Debreceni Droppán Bélával közös Debreczeni Márton c. kötetben (Kv. 2003 = Erdélyi Tudományos Füzetek) A kióvi csata szerzőjéről szóló tanulmánya jelent meg.
2002-től szerkesztője a romániai doktoranduszok és fiatal kutatók konferenciáinak anyagát közzétevő köteteknek, amelyekben több tanulmányt is közölt; társszerkesztője a kolozsvári fiatal kutatók 19. századi magyar irodalomtörténeti tanulmányait egybegyűjtő Tekintet köteteknek, az Új narratívák (?). Fiatal kutatók tanulmányai az irodalom- és társadalomtudományok köréből c. kötetnek (Virginás Andreával. Kv. 2004). Szerkesztette, előszóval és jegyzetekkel látta el A magyar romantika irodalma c. antológiát (Kv. 2000 = Remekírók Diákkönyvtára). Előkészületben van gondozásában *Gyulai Pál 1867 utáni levelezésének kritikai apparátussal ellátott kötete.
1999-ben elnyerte a BBTE fiatal kutatói nívódíját, 2000-ben a prágai székhelyű Rechearch Suport Schene nívódíját.
(D. GY.)