Szabó Pál Endre (Székelyudvarhely, 1920. jún. 29. – 2004. márc. 11. Bp.) – jogi szakíró. Középiskoláit a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban végezte (1931–39); a kolozsvári I. Ferdinand, majd a *Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán (1939–41) kezdett tanulmányait a háború és fogság miatt megszakítva, a Bolyai Tudományegyetemen (1946–48) szerzett jogi diplomát és doktorátust. 1949–59 között a Bolyai Tudományegyetem Nemzetközi Jogi Tanszékén docens, 1959–85 között, nyugdíjazásáig, a BBTE-n nemzetközi köz- és magánjogot, nemzetközi kereskedelmi jogot, polgári eljárásjogot, bíróságszervezést adott elő; 1991-től a nagyváradi Sulyok István Főiskolán óraadóként római jogból, nemzetközi köz- és magánjogból, az emberi jogok tárgyköréből tartott kurzusokat.
Első szaktanulmánya 1956-ban, a kolozsvári V. Babeş és Bolyai Egyetemek Közleményeiben jelent meg. Jogi vonatkozású cikkeit az Előre, Korunk, *Utunk közölte.
Önálló vagy társszerzőkkel kiadott munkái: A polgári jogvédelem (Buk. 1956 = Jogi Kiskönyvtár); A bíróság szervei és az ügyészség (uo. 1956); A polgári per mint jogvédelmi eszköz (Buk. 1957 = Jogi Könyvtár. Pál Endre néven); A Román Népköztársaság polgári eljárási joga (Kv. 1958); Drept internaţional privat (uo. 1970); Dreptul comerţului internaţional (uo. 1973); Înfierea (I. Albu és I. Reghini társszerzőkkel, uo. 1977).
(D. Gy.)