Szabó Zoltán (Hosszúaszó, 1927. febr. 18. – 2007. jún. 22. Dicsőszentmárton) – nyelvész. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte és Székelyudvarhelyen fejezte be, 1948-ban érettségizett. A Bolyai Tudományegyetemen angol–német szakra iratkozott be, de mivel az egyetemi tanrendszer átalakítása miatt az általa választott nyelvek tanítása a Bolyain megszűnt, magyar nyelv és irodalom szakon szerzett tanári oklevelet (1952). Már IV. éves korában gyakornok a Magyar Nyelvészeti Tanszéken, 1953-tól tanársegéd, 1957-től adjunktus, 1961-től docens, 1971-től 1993-ig (nyugdíjba vonulásáig) egyetemi tanár, nyugdíjasként doktorátusvezető professzor a BBTE-n. A hatvanas évek második felében megszervezte a Bukaresti Egyetem, valamint a Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékét, amelyeknek több mint másfél évtizeden át tanára volt; 1984-től főszerkesztője a Román Akadémia magyar nyelvű folyóiratának, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményeknek. Nyugdíjaztatása után is előadott a miskolci magánegyetemen, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, valamint a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen.
Már tanársegédként előadója a leíró nyelvtan, nyelvjárástan és bevezetés a nyelvtudományba tantárgyaknak, majd az 1956/57-es tanévben – Szabó T. Attilát helyettesítve – a magyar nyelvtörténetnek, Szabédi László tragikus halála után, 1959-től a magyar irodalmi nyelv történetének. Tudományos érdeklődése ekkor fordul – a magyar irodalmi nyelv történetén át s az ötvenes-hatvanas években kibontakozó nyelvészeti irányokkal kapcsolatba kerülve – fokozatosan a *stilisztika és szövegnyelvészet felé. Ezeken a tudományterületeken mind *stilisztikai, mind szövegtani előadásaiban a szemiotikai szövegtan saját koncepciójához igazított változatát érvényesítette.
Az ötvenes évek közepétől tevékenyen részt vett a tanszék nyelvjáráskutatási programjában. Kalotaszegi falvakban gyűjtött nyelvjárási szövegeket és vizsgálta e nyelvjárás igeképző-használatát és igeképző-rendszerét. E témáról szóló doktori értekezését 1958-ban védte meg (könyv alakban megjelent 1965-ben). A továbbiakban is nagy előszeretettel foglalkozott a képzőkkel, ebben a témában egy sor tanulmányt írt, pl.: A nyelvjárási igeképző-használatról (Nyr 1959. 92–95); Észrevételek a képzők szinkron vizsgálatához (NyIrK 1961. 161–165); A régi magyar nyelv igeképzőinek vizsgálódási szempontjairól (StUBB 1961. 47–51); Nyelvjárástörténeti megjegyzések a „-kod” igeképző használatához (MNy 1961. 106–108); A lexikológiai és grammatikai szóképzésről (MNy 1969. 39–45).
A hatvanas években foglalkozott a román–magyar kölcsönhatás kérdésével is. E tárgykörbe tartozó fontosabb tanulmányai: Román eredetű elemek Barcsay Ábrahám költői nyelvében (NyIrK 1965. 293–295); A gyöngyösi latin–magyar szótártöredék román eredetű szavai (NyIrK 1965/2). Nyelvtörténeti érdeklődését az ötvenes évek második felében szófejtések, szómagyarázatok bizonyítják: Kérmezik (MNy 1958. 359–360); Keres (MNy 1958. 547); Okád, ökrendezik, bokátol (MNy 1959. 129–135); Lődörög (MNy 1959. 129–131); Ficsirgózik (MNy 1959. 416–417); Perzsel (MNy 1960. 112–113); Ordít, ordas (MNy 1960. 374–377).
E témákkal párhuzamosan munkássága már a hatvanas évek elejétől a stílustörténet, a stíluselmélet és a stíluselemzés között oszlott meg. Erre utalnak az olyan tanulmányai, mint: A modern *stilisztika vitás kérdései (NyIrK 1958. 263–269); Arany és Petőfi népi realizmusának főbb stílusjegyei (NyIrK 1964. 31–43); Egyéni sajátosságok megragadása a szépírói stílus vizsgálatában (NyIrK 1966. 45–57); Megjegyzések József Attila stílusáról (NyIrK 1966/1); Megjegyzések Csokonai stílusáról (NyIrK 1966/2); Az egyéni szépírói stílus jellemzéséről (Nyr 1966. 328–337); e terület iránti változatlan érdeklődését jelzi A barokk főbb stiláris sajátosságai Apáczai Csere János műveiben c. tanulmánya (in: Magyarul megszólaló tudomány. Szerk. Péntek János. Bp. 2004).
Az 1970-es évektől írott tanulmányainak központi kérdése az, hogy miként lehet beépíteni a *stilisztikát a szövegnyelvészetbe. (Vö. A *stilisztikai elemzés az újabb szövegelméletek megvilágításában. MNy 1974. 570–573; A *stilisztika és a stílus a szövegnyelvészetben. Nyr 1975. 135–142.) Számba véve a szöveg különböző területeit – a szöveggrammatikát, a szövegszemantikát, a szövegpragmatikát, a szövegszemiotikát –, vizsgálta ezek szerepét a *stilisztikai elemzésben. Ide vonatkozó tanulmányai: A szövegszemantika *stilisztikai jelentősége (Nyr 1977. 468–481); A szövegpragmatika *stilisztikai jelentősége (Nyr 1983. 207–219). Nézeteit később önálló munkáiban fejtette ki. Így A mai *stilisztika nyelvelméleti alapjai c. könyvében (Kv. 1977) áttekintette a 20. század nyelvelméleti irányzatait, s azt vizsgálta, hogy a strukturalizmus, a szemiotika, a szemantika, a matematikai nyelvészet, a generatív grammatika, a kommunikációelmélet, a szövegnyelvészet milyen elméleti és módszertani indíttatást adott a korszerű *stilisztikai felfogásnak. A szövegnyelvészet és *stilisztika egymásra találásának, alapvető elméleti és módszertani kérdéseinek legteljesebb foglalatát Szövegnyelvészet és *stilisztika c. könyvében (Bp. 1988) adta.
Behatóan foglalkozott a különböző *stilisztikai irányzatokkal, főleg az ízléséhez legközelebb álló szecesszióval. Három kiadást is megért könyve, a Kis magyar stílustörténet (Buk. 1970; 2. kiad. Bp. 1982; uo. 1986) a stílusváltozatokban érvényesülő tendenciákat mutatta be. Ebben már ott munkált a stílustörténeti változások szövegnyelvészeti szemlélete, melyet később A stílustörténet szövegnyelvészeti modellje c. tanulmányában (Nyr 1995. 68–80) összegezett. Ugyanezt a kérdést később önálló könyvben tárgyalta: A magyar szépírói stílus történetének főbb irányai (Bp. 1998).
Szerkesztésében megjelent, társszerzős kötetei: Kis magyar *stilisztika (Buk. 1968); A nyelv világa (Kv. 1972); Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról (Buk. 1976); A szövegvizsgálat új útjai (uo. 1982).
Nagy F. – Szépe Gy.: A kalotaszegi nyelvjárás igeképző-rendszere. Acta Linguistica 1968/18. – Gáldi László: Kis magyar *stilisztika. Magyar Nyelvőr 1969/2. – J. Nagy Mária: Kis magyar stílustörténet. NyIrK 1971/2. – Pór Péter: Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról. Irodalomtörténeti Közlemények 1978/3. – Voigt Vilmos: A mai *stilisztika nyelvelméleti alapjai. Filológiai Közlöny 1978/3. – Danyi Magdolna: Szövegnyelvészet és *stilisztika. Híd 1989/9. – Kabán Annamária: Egy korszerű *stilisztika szövegnyelvészeti alapjai. *Korunk 1990/4; uő: A szövegvizsgálat új útjai. Szemiotikai Szövegtan 1991/2. – Máté Jakab: Visszapillantás a megtett útra Sz. Z. 70. születésnapjára. Kv. 1997. – Murádin László: Sz. Z. hetvenéves. NyIrK 1997/1. – Szöveg és stílus. Sz. Z. köszöntése. Szerk. Péntek János. Kv. 1997.
(M. L. – M. K. A.)