Szántó Árpád (Gyergyóújfalu, 1913. febr. 20. – 1978. márc. 1. Kv.) – fizikai szakíró. Középiskoláit a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1930), a kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen szerzett fizika–kémia szakos tanári oklevelet 1935-ben. 1936-ban Marosvásárhelyen tanított a Református Kollégiumban, utána 1946-ig a gyulafehérvári Római Katolikus Főgimnáziumban. Ezt követően 1948-ig középiskolai szakfelügyelő. 1949–51 között Temesváron a Vegyes *Líceum tanára, ugyanakkor a temesvári Főiskola Matematika–Fizika Karának adjunktusa. 1951-től előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, 1953–55 között a Pedagógiai Főiskola dékánja, 1955-től 1957-ig a Bolyai Tudományegyetem Matematika–Fizika Karának dékánhelyettese, majd nyugdíjba vonulásáig (1973) a kolozsvári Pedagógiai Továbbképző Intézet előadótanára a fizika tanszéken.
Fizikai és didaktikai tárgyú tanulmányai, a fizika tanításának korszerűsítési lehetőségeit vizsgáló oktatásmódszertani cikkei jelentek meg a Matematikai–Fizikai Lapok, Korunk, Revista de Fizică şi Chimie, Gazeta Matematică şi Fizică, Revista Pedagogică c. folyóiratokban. Népszerűsítő cikkeket közölt a Szabad Szó, Előre, Tanügyi Újság, Făclia, Tribuna Şcolii, Gazeta Învăţământului c. lapokban. 1951-ben kőnyomatos jegyzetet adott ki a fizika szakos tanárok képzésének elősegítésére. Sokszorosított módszertani levélben (A fizikai jelenségek megfigyelésére, leírására és az oktatásban történő hasznosítására) segítette a tanár-továbbképzést. Munkatársa volt a kőnyomatos Román–magyar fizikai szótárnak (Kv. 1954).
Egyetemi jegyzetei: Elektromosság. I. Elektrosztatika (Kv. 1954); II. Elektrodinamika (uo. 1955); Érintkezési potenciálok elméletének alapjairól (uo. 1955); Capitole speciale de fizică (uo. I. 1958; II. 1959).
(F. M.)