Szathmáry Lajos (Rákospalota, 1919. jún. 2. – 1996. okt. 4. Chicago) – újságíró, író, gasztronómus, műgyűjtő. Sárospatakon érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, és jelentkezett az akkor megnyíló újságírói főiskolára is. Szerkesztői gyakorlatot az Athenaeum Nyomdában szerzett, ahol Móricz Zsigmond, Féja Géza, Szabó Lőrinc minden kéziratát rábízta. Rövid ideig a Színházi *Magazin szerkesztőségében volt gyakornok. 1942-től a marosvásárhelyi Székely Szó belső munkatársa és a Magyar Távirati Iroda székelyföldi tudósítója. Még abban az évben a KZST tagjává választotta. 1943 őszétől a sepsiszentgyörgyi Székely Nép szerkesztője.
1944 őszén bevonult katonának, alakulatával Nyugatra került. A háború vége Németország amerikai megszállási zónájában érte, onnan 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Chicagóban telepedett le. Itt kitanulta a szakácsmesterséget, vendéglőt alapított. A nyugati emigrációban már az ötvenes években önálló rádióműsort vezetett; éveken át saját televíziós műsort szerkesztett az egyik országos hálózaton, és 12 éven át Los Angelestől New Yorkig több mint száz lap közölte heti gasztronómiai tárcáit. Közben anyagilag is támogatta a nyugati magyar könyvkiadást: több mint 30 könyv jelent meg az ő segítségének köszönhetően.
Első nagy sikerét Egy szakács titkai c. kötetével aratta (Chicago 1971), amely sokáig bestsellerlistán volt. Két történelmi könyvsorozatot szerkesztett, minden kötethez egy-egy esszét írt előszó gyanánt. Öt újabb szakácskönyvében saját gasztronómiai tapasztalatait dolgozta föl. Írásaiban, íróportréiban érzelmesen, meleg színekkel idézte fel erdélyi, székelyföldi, elsősorban marosvásárhelyi emlékeit. Rendszeresen publikált a pittsburgh-i Magyarságban, a Nemzetőrben, Szivárványban, Új Látóhatárban.
Önálló magyar nyelvű kötetei: Ajándék. Válogatott versek 1935–70 (Bp. 1992); Arcok chicagói szemmel. Írók, költők, művészek (uo. 1994).
Hagyatékában máig feldolgozatlan értékes Kossuth-relikviagyűjtemény maradt.
(M. B.)