Szentgyörgyi Jordán Károly (Nagykároly, 1849. nov. 4. – 1927. jún. 14. Szaniszló) – római katolikus egyházi író. Középiskoláit Nagykárolyban, Nagyváradon és Szatmárnémetiben végezte; teológiai tanulmányokat a szatmárnémeti püspöki szemináriumban folytatott, végül Nagyváradon szentelték pappá 1872-ben. Csanáloson 1873. jan.–nov. között, Nagybányán 1874 szeptemberéig, majd Máramarosszigeten, 1877 júliusától pedig Szaniszlón volt plébános. Kánonjogi doktorátust Budapesten szerzett. 1899-ben apori apáttá neveztek ki, 1913-tól a szatmárnémeti székesegyház skolasztikus kanonoka, 1914–17 között a püspöki szeminárium rektora, közben 1915-től egyházmegyei főtanfelügyelő, 1923-tól éneklőkanonok, az év decemberétől pápai prelátus.
Munkái: Az egyház történelme (Nagykároly 1886; további kiadások: uo. 1889, Szatmárnémeti 1890, uo. 1892, uo. 1894, uo. 1895); Karolina Auguszta anyacsászárné életrajza (fordítás németből, uo. 1898); Márciusi ibolyák. Imák és elmélkedések Szent József tiszteletére (uo. 1893; további kiadások: uo. 1896, uo. 1927); B. Mária Crescentia életrajza (fordítás németből, uo. 1905); Nagyhét (uo. 1903); Népoktatásunk az iskolán kívül (Bp. 1908); Elnöki beszédeim (uo. 1911).
Tempfli Imre – *Sipos Ferenc (összeáll.): A szatmári római katolikus egyházmegye író-papjai. Szatmárnémeti 2000. 103–106.
(B. L.)