Szőcs Géza (Vizakna, 1870 – ? Gyergyószentmiklós) – gimnáziumi tanár, közíró, irodalomtörténész, műfordító, színműíró. Középfokú tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd 1890-ben magyarból és latinból, 1895-ben magyarból és románból is diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. A nagyszebeni, majd a lugosi állami főgimnáziumban tanított. Tagjává választotta a temesvári Arany János Társaság. Magyarra fordította Mihai Eminescu, Mörike több költeményét. Cikkeit, műfordításait a Hazánk, Magyar Szó, Székely Nemzet, Közérdek, Határvidék, Újság, Temesvári Hírlap, Délmagyarországi Közlöny, Krassó-Szörényi Hírlap s más újságok és folyóiratok közölték.
Önállóan kiadott munkái: A vizaknai honvédek (emlékfüzet, Bp. 1890); Csokonai és az olasz költők (irodalomtörténeti tanulmány, Szentes 1893); Egy pár szó Eminescu irodalmáról (Nagyszeben 1895); Eminescu (uo. 1895); Erzsébet királyné emlékezete. Alkalmi beszéd 1901. nov. 19. (uo. 1901); Magyar–román társalgási gyakorlatok, bevezetésül rövid román nyelvtani résszel (uo. 1902); Idegen és hazai tankönyvek (uo. 1905); Irodalmi tükörképek (Lugos 1909); A román nemzet és Románia története. Aguletti „Istoria Românilor” című műve nyomán átdolgozta és kiegészítette Szőcs Géza. I. rész. A románok őstörténelmétől a fanarióták koráig (Kv. 1920); Eminescu és Petőfi (Gyergyószentmiklós 1923); Történelmi pillanatképek. I. füzet (Csíkszereda 1923).
(Sz. J.)