Telegdi Magda (Kv., 1937. jún. 5.) – elbeszélő, műfordító, *Veress Zoltán felesége. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte (1948–55), de közben politikai elítéltként két évet töltött börtönben (1952–54), annak a rendszerellenes diákszervezkedésnek a tagjaként, amelynek elsőrendű vádlottja *Palocsay Zsigmond volt. Szabadulása után érettségizett, majd tisztviselő volt egy, a Könnyűipari Minisztérium alárendeltségébe tartozó kolozsvári vállalatnál (Baza MIU), gépírónő a Korunknál (1962–69), tisztviselő az *Utunknál (1984–85). 1985-ben férjével és két unokájával Svédországba távozott; Stockholmban telepedtek le, ahol a Városi Könyvtárban dolgozott 1987–2002 között; közben itt szerzett könyvtárosi szakképesítést és innen ment nyugdíjba.
Első novellája 1961-ben jelent meg az *Igaz Szóban; riportokat, jegyzeteket, novellákat közölt az *Utunkban, Előrében, Dolgozó Nőben. Ezek az írásai, különösen Útvesztő c. regénye, újdonságot jelentettek a hatvanas évek vége *erdélyi magyar prózájában a bennük megelevenített nőalakok révén. Svédországban egyik alapítója a stockholmi *Erdélyi Könyv Egyletnek; szerkesztője és felelős kiadója 1991–2002 között megjelent *Erdély kövei és a 2003-ban indult Határtalan hazában c. sorozatainak.
Használta a *Veress Magda és *Veress Zoltánné névváltozatokat is.
Művei: Nyugtalan színek (novellák, *Marosi Péter előszavával. Buk. 1966 = Forrás); Útvesztő (regény, uo. 1969); Gombáskönyv (*Veress Magda néven, uo. 1982).
Műfordításai: Ecaterina Oproiu: 3 x 8 meg a végtelen (Buk. 1977); Ion Agârbiceanu: Dura lex (*Veress Zoltánnal, Kv. 1979).
Kántor Lajos: T. M.: Nyugtalan színek. *Utunk 1966/49; uő: Előítéletek és esztétikum. *Igaz Szó 1967/5. – Láng Gusztáv: Nyugtalan színek – nyugtalan lelkek. *Utunk 1967/4. – Izsák József: Hol az útvesztő? *Igaz Szó 1970/7. – Pápai Judit: T. M.: Útvesztő. *Utunk 1970/3. – *Marosi Péter: Gátlásokról nem elég gátlástalanul. *Utunk 1970/14. – Fodor Sándor: V. M. Gombáskönyve. uo. 1983/1; uő: T. M. születésnapjára. Helikon 1997/11. – Nincs más választás. T. M.-val és *Veress Zoltánnal beszélget Tófalvi Zoltán. Helikon 1999/3.
(S. Zs.)