Tóth György (Bölön, 1871. máj. 20. – 1942. febr. 19. Bp.) – jogi szakíró. Középiskoláit a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott ugyanott, a Teológiai Akadémián s jogi tanulmányokat a kolozsvári egyetemen. Ott szerzett jogi doktorátust is. 1897-től Déván törvényszéki aljegyző; itt munkatársa volt a Déva és Vidéke c. lapnak. 1901-től bírósági szolgálatot teljesített Nagyszebenben, majd albíró volt Besztercén, 1908-tól törvényszéki bíró Kolozsváron. 1910-től az EME Jogi Szakosztályának titkára. Mivel 1919-ben megtagadta a román hatalom által elvárt hűségeskü letételét, elvesztette állását. 1920–22 között a kolozsvári Magyar Kereskedelmi Iskola tanára; repatriálásáig (1923) az *unitárius egyház referense. Ezután a budapesti ítélőtáblánál bíró; 1925–41 között kúriai bíró. Egyházjogi dolgozatait a *Keresztény Magvető közölte.
Fontosabb munkái: A döntvényjog (Kv. 1909); A közbirtokosságok mint jogi személyek (uo. 1912); Az *unitárius egyház szervezete (uo. 1921); Az *unitárius egyház rendszabályai 1626–1850 (uo. 1922); Az *unitárius egyházi törvények gyűjteménye (uo. 1922); Az *Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése (uo. 1933); Új világ küszöbén (uo. 1934 = *Keresztény Magvető Füzetei).
Szent-Iványi Sándor: T. Gy. felett. Unitárius Értesítő 1942/3. – Vári Albert: T. Gy. *Keresztény Magvető 1942. 49–53.
(K. S.)