Vöő Gabriella (Kv., 1937. aug. 26. – 2006. márc. 14. Pécs) – néprajzi szakíró, ~ István (1934) felesége. Középiskoláit Kolozsváron végezte (1954), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát (1959). A néprajztudomány doktora.
1960-tól a Román Akadémia kolozsvári *Folklór Intézetének (később: Archívumának) tudományos munkatársa, később főkutatója. Tanulmányait az Erdélyi Múzeum, az Ethnographia, a Művelődés, Néprajzi Látóhatár, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, *TETT közölte; tanulmány- és konferenciakötetek közül A II. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai (Békéscsaba–Bp. 1981), a Nemzetiség – identitás (Debrecen–Békéscsaba 1991), A Duna menti népek hagyományos műveltsége (Bp. 1991), a Népi vallásosság a Kárpát-medencében (Bp. 1997), Az együttélés évezrede a Kárpát-medencében (Békéscsaba–Debrecen 1998).
Gondozásában és kísérő tanulmányával jelent meg *Duka János Kilenc kéve hány kalangya? c. székely népi anekdotagyűjtése (Buk. 1985; ua. újrakiadásban Üti Páké Barátost címmel, Csíkszereda–Bp. 1995) és *Imreh Lajos Sáska sógor (Buk. 1985) című, tréfás történeteket tartalmazó kötete.
Önálló és gondozásában megjelent kötetek: Többet ésszel, mint erővel. Mesék, tréfák, anekdoták (Buk. 1969); A mesemondó Jakab István (Nagy Olgával, uo. 1974); Tréfás népi elbeszélések (uo. 1981); A magyar tréfák katalógusa (Bp. 1986); Igaz ember igazat szól. Közmondások a romániai magyar *folklórból (Buk. 1989); Szaván fogjuk. Erdélyi magyar szólások (Székelyudvarhely 1999).
Keszeg Vilmos: Igaz ember igazat szól. Helikon 1990/5.
(D. Gy.)