Leírás
A temesvári székhelyű Bánsági Múzeum munkatársaként a szerző 1975-ben kezdett Temesvár és a Bánság céhes emlékeinek tanulmányozásával foglalkozni. 1981-ben, majd 1983-ban nagy sikerű kiállításokat szervezett bánsági pecsétekből és céhes emlékekből, ezeken a Bánság romániai helységeinek egykori kézművesiparára vonatkozó kiváltság- és bizonyságleveleket, vándorkönyveket, ládákat, zászlókat mutatott be gazdag levéltári anyaggal kiegészítve, más múzeumok állományaiból is kölcsönözve. A hatóságok akkor nem járultak hozzá, hogy a kiállításokat magyarországi és jugoszláviai múzeumokkal és levéltárakkal együttműködve szervezzék. A jó publicitás folytán mégis igen nagy volt az érdeklődés – különösen a temesvári és a környező falvak német ajkú lakosságának körében.
1985-ben a román hatóságok elkobozták Kakucs Lajos jegyzeteit, és csak 1991-ben sikerült visszaszereznie őket. A szerző ettől kezdve kiterjeszthette kutatásait a szerb Bánság területére is. A témába vágó magyar, német, román és szerb szakirodalom kiértékelése mellett a történelmi Bánság romániai és szerbiai területén lévő múzeumok és levéltárak gyűjteményeiben mintegy 800 vándorkönyvet, 153 kiváltságlevelet, 50 bizonyságlevelet sikerült felkutatni, továbbá 300-nál több egyéb céhemléket is, amelyeknek többsége a Bánság fővárosához, Temesvárhoz kötődik. 2010-ben 370 oldalon megjelent a felgyűjtött anyag értékelésének román nyelvű változata. A magyarul írt eredeti munkából csak részeredmények jelentek meg különböző szakfórumokon.
Az 1716 után formálódott mai Bánság török hódoltság alóli felszabadításának 300. évfordulóján e munka talán gyújtószikra lehet a magyar, szerb és román történészek, történelmi intézetek és múzeumok közös céhtörténeti programjainak szervezéséhez.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.