Leírás

Corini Margit méltatlanul mellőzött jelese a magyar festészetnek. Még azok is, akik a közelében éltek, vagy akik a huszadik század művészetének hivatott kutatói, keveset tudnak róla, mert kevés is tudható. Csak az bizonyos, ami hátrahagyott, de nagyobbrészt szétszóródott életművének darabjaiból kiolvasható. A legteljesebb kollekció a gyomaendrődi városi képtárban található. A művésznő több mint negyven alkotását őrzik itt, de ez csak töredéke lehet az életműnek.

Corini Margit 1897-ben született Kolozsváron, a művészetkedvelő Sóvári családban. Előbb a színpad vonzotta magához, majd huszonhat évesen kezdett komolyan foglalkozni a festészettel. Első párizsi sikerét a Salon d’Automne 1930-as szokásos őszi tárlatán aratta Párizsi utca éjjel című képével. 1931-ben a Grand Salon mindhárom tárlatára beválogatták festményeit. Az 1932-es év a budapesti elismerést is meghozta számára. A Nemzeti Szalonban külön termet kapott, ahol harminc képpel szerepelt. A kritikák nagy elismeréssel szóltak „modern, de minden dekadencia” nélküli festményeiről.

Corini Margit egymagában álló művészete iskolákhoz, stílusokhoz nehezen köthető. Alkotásai, amelyek a posztimpresszionizmus számos elemét felhasználták, a fauve-ok erőteljes színezésétől kezdve – amely elsősorban a művésznő jellegzetes, égővörös színeiben érhető tetten – alkotásainak expresszionista hangvételén át az utcasarkok, sikátorok különleges térképzéséig, jól mutatják, őt is ugyanazok a festői problémák foglalkoztatták, mint a korabeli művészet fősodrába tartozó más alkotókat.