Leírás

A hajdan igen nagyszámú romániai német kisebbségről számos, jól dokumentált monográfia és tanulmány jelent meg. Ezekben érintőlegesen felbukkan a Szatmár vidéki svábok kérdése, főként, ha a két világháború közötti időszakról esik szó. A róluk szóló szakirodalom azonban szegényes. A feldolgozások nagy része Németországban született, egykori szatmári svábok tollából, jobbára elfogult hangnemben. A magyar szakirodalom is kevés figyelmet szentelt nekik, ami annál meglepőbb, mert a két világháború között a szatmári kérdés nagy szerepet kapott a korabeli politikai diskurzusban, s a német kisebbségekkel kapcsolatos asszimiláció–disszimiláció vitában is szinte mindig argumentációs példaként jelent meg.
A Szatmár vidéki svábok történetének talán legizgalmasabb, sok szempontból tanulságos korszaka a két világháború közötti időszak. A könyv ennek a román államban kialakult új feltételek között végbemenő nemzeti ébredésnek az okait, szakaszait és megnyilvánulási formáit mutatja be. A szatmári svábok esetében a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és etnikai környezet többnyire az asszimiláció irányába hatott. Fontos kérdés, hogy az egykori telepes falvak lakosságának magyar vagy német identitása mennyire a közösség önmeghatározása és saját belső igényei szerint alakult, és mennyire volt külső aktorok által közvetített, esetleg a csoportra ráerőszakolt konstrukció. Noha a Magyarországtól Romániához került német népcsoportok között messze a Szatmár vidéki volt a legkisebb, mégis az új környezetben gyorsan a román–német–magyar ellentétes irányú politikai törekvések össztüzébe került.

Laczkó Szabolcs írása a Pro Minoritate folyóiratban