Leírás

Baróti Judit:

Sok minden megváltozott az elmúlt években.

A felcseperedő nemzedékek felfogása, az egész világ körülöttünk. De ez az iskola megmaradt számunkra mentsvárként. Jó ez, rossz? Hamis világot mutatunk ezzel magunknak és gyermekeinknek? Nem tudom… Azt viszont tudom, hogy volt diákjainknak jólesik időközönként visszajönni ide, feltöltődni, emlékezni, tervezni, s utána menni – ahogy Kányádi mondja: „tovább, tovább, fától fáig”.

Nagy Éva:

Mikor 1978-ban, testvéremmel együtt, Nagyváradról a bukaresti magyar iskolába vezetett a sors, nem azt éreztem, hogy egy idegen iskolába kerültem, hanem azt, hogy egy nagy család fogadott be tagjai közé, ahol a tanárok egyben szülők, az iskolatársak pedig barátok és testvérek voltak számunkra. (…) Kedves iskolánkba, otthonunkba tömörült minden erő, szeretet és lelki melegség, ahol a diákokat védőszárnyak vették körül, ahol jóban és rosszban mindig mindenki egymás mellett állt, ez volt az a HELY, ahol a tanulás mellett szavalni, énekelni lehetett anyanyelven, és sokszor táncolni, nevetni, szórakozni. (…)

Kultúránk – irodalmi, zenei és egyházi világunk – kiemelkedő személyiségeivel találkoztam, ismerkedtem/ismerkedtünk meg a bukaresti magyar iskolában az évek során, számos életre szóló gondolatot, tanácsot kaptam/kaptunk itt, szebbnél szebb szavak, zenei akkordok csengtek fülemben, a közösség lelkében.

Bejan Ibolya:

Amikor 1990-ben újra magyar iskola lettünk, viharos időkent éltünk. Ez ma már történelem, és pontosan ezért nem szabad egy pillanatig sem elfeledkeznünk arról, milyen volt, amikor akár testi épségünket veszélyeztetve harcoltunk diákjainkért, egy elvért, jogainkért. Azért, hogy taníthassunk, magyarul taníthassunk ebben az öreg épületben.

Rudolf Pufulete:

Indiferent de meridian și de limba folosită, școala este simbolul arcului peste timp, ca ștafetă dăruită tineretului, cu speranță în viitor. Cu emoție, în anul 2005, la încheierea mandatului îndelungat de director, profesorul Rudolf Pufulete spunea: „Isten óvja a magyar iskolát!”