Antal Árpád (Nyujtód, 1925. júl. 24. – 2010. július 6., Kolozsvár) – irodalomtörténész. Középiskoláit Kézdivásárhelyen végezte 1944-ben, a magyar nyelv és irodalom szakot a Bolyai Tudományegyetemen 1948-ban. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtörténeti tanszékének professzora. A NyIrK szerkesztőbizottságának tagja. Első tanulmányát (A társadalmi szervezet befolyása egy székely falu betlehemes játékára) egyetemi hallgató korában közölte a Miscellanea Ethnographica I. kötete (Kv. 1947). A NyIrK, Korunk, Igaz Szó, Művelődés munkatársa. Szakterülete a XIX. század, azon belül az erdélyi reformkor magyar irodalma, melynek feltárásában és értékelésében úttörő a munkája.
Szentiváni Mihály c. monográfiája (1958) elsőként értékeli a teljesség igényével a költő életművét, közéleti szerepét s jelentőségét a magyar népiesség történetében. A Faragó Józseffel és Szabó T. Attilával közösen összeállított Kriza János c. tanulmánykötetben (1965; 2., átdolgozott kiadás Kv. 1971) közölt Kriza-tanulmányának finom műelemzéseit, kor- és életrajz-bemutatását egy összefoglaló pályakép első fejezeteként méltatja a szakkritika. Több magyar klasszikus (Katona, Vörösmarty, Arany, Vajda, Mikszáth, Gárdonyi) műveinek hazai kiadását s az Arany és Petőfi levelezése c. kötetet (1973) vezette be és látta el jegyzetekkel. Társszerzője több iskolai tankönyvnek. Kocziány Lászlóval közösen szerkesztette a líceumok II. éve, ill. az általános iskolák X. osztálya számára a Magyar irodalom és az Irodalmi szöveggyűjtemény c. tankönyveket (1973; újabb kiadás 1978). Népszerűek voltak irodalomtörténeti magyarázatai az Utunk +1 rovatában, valamint Reformkori változások c. sorozatos közlései ugyancsak az Utunkban (1974).
Irodalomtörténeti feltételként a kutatómunka filológiai megalapozását sürgeti mind a szövegkritika, mind a forrásközlés terén, s a lapok repertóriumainak elkészítésére biztat. Egy évtizedre visszanézve kiemeli az irodalmi levelezések kiadását s az RMI és a fehér könyvek szöveggondozásait, viszont rámutat bibliográfiánk hiányosságaira (Korunk Évkönyv 1981).
Egyéb munkái: A magyar irodalom a reformkorban és az 1848–49-es polgári demokratikus forradalom idején (egyetemi jegyzet, Kv. 1959); Bevezetés a magyar filológiába (Balogh Dezsővel, egyetemi jegyzet, Kv. 1962); A magyar irodalom a reformkorban és 1848–49-ben (1979).
Berde Zoltán: Megjegyzések egy új monográfiáról. Igaz Szó 1959/1. – Somogyi Sándor: A. A.: Szentiváni Mihály. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1959/3-4: uő: Antal-Faragó–Szabó: Kriza János. Irodalomtörténeti Közlemények, 1966/1-2. – Mikó Imre: Egy „kezdő író és megyei aljegyző” a reformkorban. Korunk 1959/4. – Benkő Samu: Kriza-tanulmányok. Korunk 1965/6. – Balogh Edgár: Hármas Kriza-kép. Igaz Szó 1965/8. – Két tankönyv, néhány tanulság. Beszélgetés az Utunk szerkesztőségében. Utunk 1975/22.