Dózsa Endre (Póka, 1857. jan. 13. 1944. márc. 3., Kolozsvár) közíró, regényíró. ~ Dániel közíró, szerkesztő és műfordító fia. Tanulmányait Marosvásárhelyen és Budapesten végezte; (A szócikkből törölve:) Közigazgatási pályáját mint szolgabíró kezdte, 1901-től 1918-ig Kolozs megye alispánja. közigazgatási pályára lépett. 1910-től a KZST tagja. Az irodalomban Rákosi Jenő oldalán jelentkezett, de a századforduló erdélyi társadalmát mutatva be regényeiben, utalt a nemzetiségek közti megértés jelentőségére. 1919 után a *Keleti Újság és az *Ellenzék hasábjain jelennek meg cikkei. Mint az EIT elnöke, a konzervatív írói tábor egyik vezetője volt, s a régi táblabíróvilág szellemiségét igyekezett átmenteni a kisebbségi helyzetbe. Tárgyköre a vidéki élet: jóízűen humorizál és szórakoztat. Ez időbeli munkái: Régi jó és régi zord időkből (visszaemlékezések, Kv. 1927); Új világ felé (regény, Kv. 1936).
Ligeti Ernő: D. E. *Pap Domokos rajzával, az Erdély vallatása c. kötetben, Kv. 1922. 69-74. Gyalui Farkas: D. E.-ről. *Pásztortűz 1928/3.