Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Gergely Géza (Marosvásárhely, 1926. júl. 26.) szakíró, színházi rendező. Szülővárosa róm. katolikus gimnáziumában érettségizett (1948), rendezői diplomát a még Kolozsvárt működő Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett (1953); itt kezdte pályáját, jelenleg Marosvásárhelyen ennek az intézetnek előadótanára. Közben az *Állami Székely Színház rendezője (195469).

Színészpedagógiai tevékenysége figyelemre méltó: a főiskola végzőseinek vizsgaelőadásait a színi évadok izgalmas eseményeivé tudta avatni. Rendezésében vitték színpadra a *fiatalok többek közt Maltz A próba (1961), Caragiale Zűrzavaros éjszaka (1962), Szigligeti Liliomfi (Kőmíves Nagy Lajossal, 1962), Goldoni A műgyűjtő családja (1966), Ionesco A kopasz énekesnő (1967), Ibsen Kísértetek (1970), Dürrenmatt A nagy Romulus (1971), Tennessee Williams Üvegfigurák (1975), Ion Băieşu Az eltűnt értelem nyomában (1982) c. darabját. Ebben a sorozatban került színre 1974-ben két régi iskoladráma felújítása is: a Kocsonya Mihály házassága (Művelődés 1970/12) és a Rusticus imperans átdolgozása Egynapi királyság címmel.

Szakcikkeit a színjátszás, rendezés kérdéseiről, színészportréit az Utunk, Művelődés, Igaz Szó, A Hét, Új Élet, Előre, Vörös Zászló közli; a Marosvásárhelyi *Rádió magyar adásában a Színházi Krónika előadója, s nagy színművészek egyéniségét idézi fel az *aranyszalagtár segítségével. Bevezetővel és rendezői utasításokkal látta el Szigligeti Három színmű (Mv. 1956) és Ibsen Nóra (1962) c. kötetét, szerkesztette a Klasszikus vígjátékok (Mv. 1970), Köpenyes, kardos komédiák (Mv. 1970) s Játék és valóság (Mv. 1973) c. megyei kiadványokat.

Gergely Géza (Marosvásárhely, 1926. júl. 26. – 1999. febr. 23., Marosvásárhely) – szakíró, színházi rendező. Szülővárosa róm. katolikus gimnáziumában érettségizett (1948), rendezői diplomát a még Kolozsvárt működő Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett (1953); itt kezdte pályáját, majd Marosvásárhelyen ennek az intézetnek előadótanára. Közben az Állami Székely Színház rendezője (1954–69).

Színészpedagógiai tevékenysége figyelemre méltó: a főiskola végzőseinek vizsgaelőadásait a színi évadok izgalmas eseményeivé tudta avatni. Rendezésében vitték színpadra a fiatalok többek közt Maltz A próba (1961), Caragiale Zűrzavaros éjszaka (1962), Szigligeti Liliomfi (Kőmíves Nagy Lajossal, 1962), Goldoni A műgyűjtő családja (1966), Ionesco A kopasz énekesnő (1967), Ibsen Kísértetek (1970), Dürrenmatt A nagy Romulus (1971), Tennessee Williams Üvegfigurák (1975), Ion Băieşu Az eltűnt értelem nyomában (1982) c. darabját. Ebben a sorozatban került színre 1974-ben két régi iskoladráma felújítása is: a Kocsonya Mihály házassága (Művelődés 1970/12) és a Rusticus imperans átdolgozása Egynapi királyság címmel.

Szakcikkeit a színjátszás, rendezés kérdéseiről, színészportréit az Utunk, Művelődés, Igaz Szó, A Hét, Új Élet, Előre, Vörös Zászló közli; a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásában a Színházi Krónika előadója, s nagy színművészek egyéniségét idézi fel az aranyszalagtár segítségével. Bevezetővel és rendezői utasításokkal látta el Szigligeti Három színmű (Mv. 1956) és Ibsen Nóra (1962) c. kötetét, szerkesztette a Klasszikus vígjátékok (Mv. 1970), Köpenyes, kardos komédiák (Mv. 1970) s Játék és valóság (Mv. 1973) c. megyei kiadványokat.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük