Lakatos Imre (Marosvásárhely, 1882. ápr. 23. 1944 ősze, Auschwitz) újságíró, szerkesztő, tanulmányíró. A *Ferenc József Tudományegyetemen orvosi diplomát szerzett, de enciklopédikus érdeklődésének engedve 1907-ben újságíróként Párizsba ment, ahol megismerkedett *Kuncz Aladárral, s a francia szellemi élet jeleseivel barátkozott. Az I. világháború kitörésekor sikerült Svájcba menekülnie, ahonnan 1919-ben tér haza *Erdélybe. Szülővárosában a *Zord Idő munkatársa; 1923-tól a KZST tagja; székfoglalóját Bernard Shaw művészetéről tartotta. 1925-től az *Ellenzék szerkesztőségében külpolitikai rovatvezető. Rövid ideig az *Erdélyi Helikon szerkesztője is. 1941-ben a fasiszta fajvédő törvény alapján megfosztják állásától. 1944-ben a német megszállás után elfogták, Auschwitz haláltáborába deportálták.
A Zord Időben főként természettudományi, filozófiai és lélektani cikkeivel szerepelt. Az *Erdélyi Helikonban (1931/7) jelent meg A tragikus remekmű c. tanulmánya *Kuncz Aladár fogságregényéről; az *Erdélyi Helikon tízéves fennállásakor kiadott írói *antológia Nacionalizmus Franciaországban c. értekezését közölte (Kv. 1934). Az *Ellenzék külpolitikusaként 1926-tól másfél évtizeden át küzdött a fasiszta barbárság ellen. *Jancsó Elemér visszaemlékezéseiben így jellemzi: "…a két világháború között *Erdély egyik legnagyobb műveltségű közírója volt. Gondolkodásában, érzésvilágában semmi törés, ellentmondás nem volt. Másokat megzavart, tévutakra csábított Európa válsága, a tiszta emberi érzések elárulójává *tett vagy az egyéni érdek, vagy a faji gyűlölködés. Ő mindig ember maradt az embertelenségben…"
Jancsó Elemér: L. I., a humanista szellem, a demokrata Európa hitvallója. Közli Kortársaim, 1976. 220-23.