Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Létay Lajos (Aranyosrákos, 1920. jan. 23.) költő, szerkesztő, publicista. ~ László apja. A kolozsvári Unitárius Kollégium elvégzése (1939) után ugyanitt a *Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar irodalom szakos tanári oklevelet (1944). Rövid tanári pálya (1944-49) után az *Irodalmi Almanach szerkesztője (1951-53), A *Dolgozó Nő belső munkatársa, a kolozsvári Magyar Színház dramaturgja, majd 1956-tól az *Utunk szerkesztője, 1959-től főszerkesztője. Párhuzamosan több vezető közéleti tisztséget is betöltött, parlamenti képviselő, az RKP Központi Bizottságának tagja. 1990-től nyugdíjas.

Halk szavú lírikusként indult az Erdélyi Helikon, *Keleti Újság és *Termés hasábjain. Költészetének eredendő jegye az aranyosrákosi emlékekben gyökerező családias idill, a nosztalgiával telt elégia s mindezzel egybehangzó impresszionista képalkotás. Ez a líra később a rímes publicisztikának ad helyet, kiváltva Földes László bírálatát, amiért "a való világ helyett a tükrözött világot szemléli…" Maradandó értékűvé gyermekversei váltak. Publicisztikája az erdélyi hagyományok, író-barátságok, utazások, iskola- és falulátogatások szubjektív vallomásait rögzíti.

Kötetei: Új világ épül (versek, 1952); Gond és öröm (versek, 1956); Hajnali emlék (versek, 1957); Kakukkvirág, kankalin (gyermekversek, 1958); Új ház, piros ház (gyermekversek, 1958); Csóka, dió, diófa (gyermekversek, 1960); A föld hatalma (versek, 1963); Madárkenyér (gyermekversek, 1963); Mit akar a ceruza? (gyermekversek, 1966); Legszebb versei (1967); A költészet útjain (publicisztikai miniatűrök, Kv. 1971); Repülj madárka (gyermekversek, 1974); Szélrózsa (jegyzetek, Kv. 1986).

Román fordításban: Versuri alese (Ford. Ion Brad, 1955); Casa nouă, casa roşie (Ford. Ion Brad, 1960); Ce vrea creionul (Ford. Ion Brad, 1970); Depărtări (Ford. Ion Brad, Ion Horea és Aurel Ghiurgheanu, 1976).

(B. E.)

Kovács Ferenc: A költő valóságismerete. *Utunk 1952/17, 18. Bajor Andor: A valóságszemlélet és a költői igényesség kérdéséhez. *Igaz Szó 1953/1-2. Földes László: Szemlélet és szemléletesség. L. L. költői útja. *Korunk 1958/5; újraközölve A lehetetlen ostroma. 1968. 84-103. Marosi Péter: Gyermekszemmel gyermekhangon. *Utunk 1960/51. Lászlóffy Aladár: A költő és körei. *Utunk 1967/45. Kántor Lajos-Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945-1970. 1971. 94. Beke György: A *barátság húrjain. Válaszol L. L. *Előre 1972. okt. 8.; újraközölve Tolmács nélkül, 1972. 306-17. Fără interpret. 1972. 324-35.

ÁVDolg. Mardari Sajgó Éva: L. L. élete és költészete. Kv. 1971.

Létay Lajos (Aranyosrákos, 1920. jan. 23. – 2007. szept. 26., Kolozsvár) – költő, szerkesztő, publicista. ~ László apja. A kolozsvári Unitárius Kollégium elvégzése (1939) után ugyanitt a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar irodalom szakos tanári oklevelet (1944). Rövid tanári pálya (1944–49) után az Irodalmi Almanach szerkesztője (1951–53), a Dolgozó Nő belső munkatársa, a kolozsvári Magyar Színház dramaturgja, majd 1956-tól az Utunk szerkesztője, 1959-től főszerkesztője. Párhuzamosan több vezető közéleti tisztséget is betöltött, parlamenti képviselő, az RKP Központi Bizottságának tagja. 1990-től nyugdíjas.

Halk szavú lírikusként indult az Erdélyi Helikon, Keleti Újság és Termés hasábjain. Költészetének eredendő jegye az aranyosrákosi emlékekben gyökerező családias idill, a nosztalgiával telt elégia s mindezzel egybehangzó impresszionista képalkotás. Ez a líra később a rímes publicisztikának ad helyet, kiváltva Földes László bírálatát, amiért „a való világ helyett a tükrözött világot szemléli…”. Maradandó értékűvé gyermekversei váltak. Publicisztikája az erdélyi hagyományok, író-barátságok, utazások, iskola- és falulátogatások szubjektív vallomásait rögzíti.

 

(B. E.)

 

Kötetei

Olvasókönyv a középisk. 1–3. oszt. számára (Faragó Józseffel, Kocziány Lászlóval. Kv., 1945); Új világ épül (versek. Buk., 1952); Gond és öröm (versek. Buk., 1956); Hajnali emlék (versek. Buk., 1957); Kakukkvirág, kankalin (gyermekversek. Buk., 1958); Új ház, piros ház (gyermekversek. Buk., 1958); Csóka, dió, diófa (gyermekversek. Buk., 1960); A föld hatalma (versek. Buk., 1963); Madárkenyér (gyermekversek. Buk., 1963); Mit akar a ceruza? (gyermekversek. Buk., 1966); Legszebb versei (Buk., 1967); A költészet útjain (publicisztikai miniatűrök. Kv., 1971); Repülj madárka (gyermekversek. Buk., 1974); Szélrózsa (jegyzetek. Kv., 1986); Búcsú a lányoktól (Csíksz., 2002); Hozzád szóló szavak (versek. Kv., 2004);

Létay Lajos: Csóka, dió, diófa     Létay Lajos: Repülj, madárka!

Román fordításban

Versuri alese (Ford. Ion Brad, 1955); Casa nouă, casa roşie (Ford. Ion Brad, 1960); Ce vrea creionul? (Ford. Ion Brad, 1970); Depărtări (Ford. Ion Brad, Ion Horea és Aurel Ghiurgheanu, 1976).

 

Gyűjteményes kötetekben

Libbenj, lobogó! (összeállította Mészáros Emőke. Bp., 1978); Forrás antológia 1969–1979. (szerk. Hatvani Dániel és Szekér Endre. Kecskemét, 1979); Forrás antológia 1979–1989. (szerk. Füzi László, Pintér Lajos, Szekér Endre. Kecskemét, 1990); Anyák napja (vál. G. Szabó Edit. Debrecen, 1990); Ünnep az iskolában (vál. G. Szabó Edit. Debrecen, 1991); Hazahív a hűség (vál. és szerk. Lisztóczky László. Ssztgy. 1995); Hegyek, fák, füvek (vál., szerk, előszó Lisztóczky László. Gyöngyös–Ssztgy., 1998); Siebenbürgen (szerk. Georg Aescht. Klagenfurt, 1999); Álmok szállodája (vál. és bev. Balázs Imre József. Kv., 2002); Erdélyi karácsony (vál. és szerk. Hunyadi Csaba. Szeged, 2004); Un pahar cu lumină (Tinivár, 2005); 111 vers a szerelemről (vál. Katona Éva és Veress Erzsébet. Kv., 2005); Karácsony a havason (vál. és szerk. Hunyadi Csaba Zsolt. Szeged, 2008); Mókás természet (szerk. Pădurean Judit Gabriella. Déva, 2008); Édesanyámnak (Marosszentgyörgy, 2008);

Horváth Imre (1906–1993). Miért veszítjük el társaink javát? Helikon, 1993/9.;

 

Szerkesztés

Évek énekei. Utunk 1946–1971. (előszó Létay Lajos. Kv. 1971); Utunk évkönyv 1968–1989. (Kv.);

 

Irodalom

Kovács Ferenc: A költő valóságismerete. Utunk 1952/17, 18. Bajor Andor: A valóságszemlélet és a költői igényesség kérdéséhez. Igaz Szó 1953/1-2. Földes László: Szemlélet és szemléletesség. L. L. költői útja. Korunk 1958/5; újraközölve A lehetetlen ostroma. 1968. 84–103. Marosi Péter: Gyermekszemmel gyermekhangon. Utunk 1960/51. Lászlóffy Aladár: A költő és körei. Utunk 1967/45. Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945–1970. 1971. 94. Beke György: A barátság húrjain. Válaszol L. L. Előre 1972. okt. 8.; újraközölve Tolmács nélkül, 1972. 306–17. Fără interpret. 1972. 324–35.

ÁVDolg. Mardari Sajgó Éva: L. L. élete és költészete. Kv. 1971.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük