Sárközi Gerő (Árpád, 1908. jan. 3. – 1977. márc. 9. uo.) – költő. Szülőfalujában hat elemit végzett; műveltségét szorgos önműveléssel szerezte. Élete végéig a mezőgazdaságban dolgozott.
Első verseit 1931-ben a nagyszalontai sajtó közölte. Ebben az évben nyerte el a *Magyar Párt pályadíját Virradat és Egy szál őszi rózsa c. verseivel (Nv. 1931. okt. 14.), majd a nagyváradi *Szigligeti Társaságban is sikerrel szerepelt. A bihari táj sajátos levegőjét sugalló verseit 1932-ben a *Szigligeti Társaság kiadásában megjelent Tíz tűz c. antológia, később a Százhúros hegedű (Bp. 1942) c. versválogatás is közölte. Versei folyamatosan jelentek meg a nagyváradi és a magyarországi sajtóban a II. világháború után is, sőt egy amerikai magyar lap is közölt tőle verset.
Kötetei: Barázdák dala (Reményik Sándor előszavával, Nagyszalonta 1933); Felnyög a föld (válogatott versek, sajtó alá rendezte Fábián Imre, Nv. 2002).
Tíz tűz. Antológia. Nv. 1932 (újrakiadása *Indig Ottó tanulmányával, uo. 2004).
(T. E.)