Bajkó Barabás (Nagyvárad, 1916. dec. 28. – 1985. márc. 26., Csíkszereda) – orvosi szakíró, közíró. Orvosi oklevelét 1942-ben Kolozsváron nyerte. 1945-től 1947-ig a marosvásárhelyi szülészeti klinika tanársegéde, azóta Csíkszeredán kórházi főorvos, számos hazai és külföldi kongresszus előadója. Az orvostudományok doktora (1970). Hazai és külföldi szakfolyóiratokban, így az EME Értesítőjében, az Orvosi Szemlében, a Revista Medicală és Obstetrică-Ginecologie hasábjain megjelent közleményeinek tárgya főleg a terhes méh élettana, a koraszülések és a műtétes szülések megelőzése. Elsőként számolt be a hazai szakirodalomban falusi környezetben végzett nőgyógyászati szűrővizsgálatok tanulságairól. Ő kezdeményezte és vezette be Trozner Ferenccel együtt a később országosan is alkalmazott “összevont szülőházak”-at, s azok jelentőségét több dolgozatban méltatta. Közírása a nők egészségügyi nevelését, az egészségügyi személyzet továbbképzését szolgálja. Felvilágosító röplapot adott ki a méhrákról (1947). Néhány tanács asszonyainknak c. munkája 1948-ban Csíkszeredán jelent meg. Bábanövendékeknek írt kétkötetes jegyzete (Szülészet, 1955) eddig 4 kiadást ért meg.
Bajkó Barabás (Nagyvárad, 1916. december 28. – 1985. március 26., Csíkszereda) – szülész-nőgyógyász szakorvos, orvosi szakíró, közíró. Gimnáziumi tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumban végezte. Érettségi után a bukaresti Orvostudományi Egyetemen tanult, orvosi oklevelét pedig 1942-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerezte. 1945-től 1947-ig az újonnan alakult Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet tanársegéde. 1947-től 1985-ig Csíkszeredában volt kórházi főorvos. Vezetése alatt alakult meg a város modern szülészet-nőgyógyászat osztálya, létrehozta a bábaképzőt, majd a szülésznőket képző egészségügyi technikumot.
Számos hazai és külföldi kongresszus előadója. 1970-ben megszerezte az orvostudományok doktora címet. Rendszeresen publikált hazai és külföldi szakfolyóiratokban, így az EME Értesítőjében, az Orvosi Szemlében, a Revista Medicală és Obstetrică-Ginecologie hasábjain megjelent közleményeinek tárgya főleg a terhes méh élettana, a koraszülések és a műtétes szülések megelőzése.
Elsőként számolt be a hazai szakirodalomban falusi környezetben végzett nőgyógyászati szűrővizsgálatok tanulságairól. Ő kezdeményezte és vezette be Trozner Ferenccel együtt a később országosan is alkalmazott „összevont szülőházak”-at, s azok jelentőségét több dolgozatban méltatta.
Közírói munkássága a nők egészségügyi nevelését, az egészségügyi személyzet továbbképzését szolgálja. Felvilágosító röplapot adott ki a méhrákról (1947). Kezdeményezője volt a rendszeres méhnyakrákszűrésnek. Néhány tanács asszonyainknak című munkája 1948-ban Csíkszeredán jelent meg. Bábanövendékeknek írt kétkötetes jegyzete (Szülészet, 1955) eddig 4 kiadást ért meg.
Élete utolsó éveiben foglalkozott a székelység történelmével, 17–78. századi lustrákat kutatott, rendszerezte ezek anyagát, ezzel segítve Imreh István és Pataki József történészek munkáját.
Munkái
Kötetei
Néhány tanács asszonyainknak. (Csíkszereda, 1948.); Szülészet (1955.)
Gyűjteményes kötetekben
Adatok a terhességi időszámításhoz (Győry Györggyel). EME Orvostudományi Értesítő 62. 1947., 60–67.; A gyulladásos méhfüggelékdaganatok műtéti kezelésének fontosabb kérdései (Tóthfalusi Károllyal). EME Orvostudományi Értesítő 63. 1948., 10–19.; Orvosi Szemle;
Idegen nyelven
Revista Medicală; Obstetrică-Ginecologie;
Irodalom
Daczó Katalin: Huszonöt éve hunyt el dr. Bajkó Barabás. Csíki Hírlap, 2010. március 26–28., 6.;