Bánffy Ferenc (Apanagyfalu, 1869. okt. 10. – 1938. szept. 10., Budapest) – publicista, irodalompártoló. A család bárói ágából származott, katonai akadémiát végzett, kolozsborsai birtokán gazdálkodott. Publicista, II. Katalin cárnő és Gorcsakov kisebbségi politikája c. vitacikkét a Magyar Kisebbség 1924/15-16-os száma közölte. Felajánlott 25 000 lejes pályadíja alapján a lap szerkesztősége 1925-ben pályázatot írt ki az erdélyi magyarság történetének megírására, különös tekintettel a művelődés történetére, s az első díjat a Karácsonyi János, Kelemen Lajos és Krenner Miklós személyéből álló bíráló bizottság Király Pál erzsébetvárosi tanárnak ítélte. Fennmaradt levelek tanúsága szerint a liberális gondolkodású arisztokrata Kós Károly és Kuncz Aladár irodalmi törekvéseit is támogatta, majd lehetővé tette az Erdélyi Fiatalok falu-füzeteinek megjelenését, s elősegítette öt fiatal falukutató szociográfiai munkáját, köztük a Mikó Imréét, aki az ő anyagi támogatásával írta meg Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés c., a baloldal elismerését is kiváltó munkáját (Kv. 1932).
Moravek László: Mecénás és irodalom. Korunk 1978/2. Balázs Sándor: Becsülni és becsültetni. Egy hajdani történetírási vállalkozás tanulságai. Utunk 1980/47.