Cseres Tibor (Gyergyóremete, 1915. ápr. 1. – 1993. máj. 23., Budapest) – író, költő. Erdélyi ifjúsága, a diákoskodás a kolozsvári egyetem közgazdasági karán, Asztalos Istvánnal, Bözödi Györggyel, Jékely Zoltánnal, Kiss Jenővel, Szabédi Lászlóval közös irodalmi fellépése (a Termés 1943-as őszi és téli kötetében), bekapcsolódása az antihitlerista ellenállásba, sokoldalú életismerete és mind népi, mind nemzetközi felelősségérzete a II. világháborút követő magyarországi pályaívén is az együttélés erkölcsét tette posztulátummá. 1945 után pályája Magyarországon bontakozott ki. Itt keletkezett művei közül a Hideg napok c. dokumentumregény (Bp. 1964) az 1942-es újvidéki tömegmészárlást idézi fel. A megfilmesítő – szintén erdélyi számazású – Kovács András a „személyes felelősség drámájá”-nak nevezte a regényt, mely Zile geroase c. alatt románul is megjelent Sever Noran fordításában Bukarestben (1967). A hazai magyar kiadás elé (Tanulók Könyvtára, 1970) Aszódy János írt előszót. Parázna szobrok c. munkája (Bp. 1975) ugyancsak a II. világháborút idéző s a történelmi felelősséget kutató regény.
Írás és felelősség. Kérdez: Beke György. Válaszol: Cs. T. Előre 1970. ápr. 26.
Cseres Tibor (Gyergyóremete, 1915. ápr. 1. – 1993. máj. 23., Budapest) – író, költő. A gimnáziumot Budapesten végezte. 1936 és 1938 között a Békés megyei Közlönynél dolgozott.
Első köteteit Pálos Tibor néven publikálta (Tájkép, elöl guggolva én, 1937, Békéscsaba; Zöld levél árnyéka, 1942). Erdélyi ifjúsága, a diákoskodás a kolozsvári egyetem közgazdasági karán, Asztalos Istvánnal, Bözödi Györggyel, Jékely Zoltánnal, Kiss Jenővel, Szabédi Lászlóval közös irodalmi fellépése (a Termés 1943-as őszi és téli kötetében), bekapcsolódása az antihitlerista ellenállásba, sokoldalú életismerete és mind népi, mind nemzetközi felelősségérzete a II. világháborút követő magyarországi pályaívén is az együttélés erkölcsét tette posztulátummá. 1945-ben a Viharsarok című „munkás és parasztújság” alapítója volt. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság tevékenykedése idején a magyarországi szlovák kisebbség, a békés-csanádi szlovák sziget asszimilációjának okairól írt vezércikket (azt írva, hogy ez gazdasági okoknak, semmint „elnyomó kényszereknek” volt betudható).
1945 után pályája Magyarországon bontakozott ki. Itt keletkezett művei közül a Hideg napok c. dokumentumregény (Bp. 1964) az 1942-es újvidéki tömegmészárlást idézi fel. A megfilmesítő – szintén erdélyi számazású – Kovács András a „személyes felelősség drámájá”-nak nevezte a regényt, mely Zile geroase c. alatt románul is megjelent Sever Noran fordításában Bukarestben (1967). A hazai magyar kiadás elé (Tanulók Könyvtára, Kv., 1970) Aszódy János írt előszót. Parázna szobrok c. munkája (Bp., 1975) ugyancsak a II. világháborút idéző s a történelmi felelősséget kutató regény.
Díjak: József Attila-díj (1951, 1955, 1965), Kossuth-díj (1975), Munka Érdemrend, arany fokozat (1981), Az Év Könyve jutalom (1985, 1988, 1991), A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1985), Fitz József-díj (1988), SZOT-díj (1988), Kortárs-díj (1990), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1990), A Magyar Művészetért Alapítvány Díja (1991)