Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Dávid Ferenc emlékezete Az erdélyi reformáció radikális szárnya leghaladóbb képviselőjének, az antitrinitárius, azaz unitárius egyház megalapítójának idézése jelentős helyet foglal el a történelemkutatásban, szépirodalomban és a társadalmi életben. Az ismétlődő megemlékezések, Dávid Ferenc személyével és tevékenységével foglalkozó írások többnyire a Keresztény Magvető c. folyóirat évfolyamaiban jelennek meg. Származását, családjának nevét Borbély István (1923) és Binder Pál (Dávid Ferenc családja: a kolozsvári Hertel nemzetség, 1979) kutatta. (Itt törölve a következő szövegrész:) Életével és műveivel kapcsolatban korának lelkivilágáról Pálffi Márton (1935), az erdélyi hitviták történetéről Vári Albert (1931), a vallási türelem kérdéséről Erdő János (1977), hitelveiről Benczédi Pál (1939) és Zoltán Sándor (1940) írt. A szombatosság ellene felmerült vádját Simén Dániel (1940) és Benczédi Pál (1943) cáfolta meg.

Több tanulmány életének különböző szakaszait tárja fel és elemzi: szebeni szolgálatát Zoványi Jenő (1935), brassói látogatását Sebesi Pál (1975), mint Honterus tanítványát Szabó Sámuel (1979). Elítéltetésével foglalkozik Pirnát Antal monográfiájában (Die Ideologie der Siebenbürger Antitrinitarier in den 1570-er Jahren, Bp. 1961), Bodor András Leleszi Jánosnak, a jezsuiták vezetőjének a perről Rómába küldött jelentését mutatja be (Újabb adatok egy négyszáz éves perről, Korunk 1968/8), majd közli Bod Péternek a vallásalapítót elítélő 1579-es gyulafehérvári országgyűlésről írott fejezeteit (Tragoedia Francisci Davidis, Korunk 1979/10). Dávid Ferenc szellemtudományi jellemzéséről folytat vitát a Keresztény Magvetőben Iván László (1935) és Balázs Ferenc (1936), aki külön tanulmányt is írt Dávid Ferencről az ESZC kiadásában megjelent Erdélyi csillagok (1935) c. kötetben. Dávid Ferenc tevékenységének időtálló elemeit Varga Béla értékelte a Keresztény Magvető 1929-es évfolyamában.

Külön életrajzi feldolgozást írt Gagyhy Dénes (Dávid Ferenc, Kv. 1926), és részletesen foglalkozik vele a 30-as években Erdélyben kutatásokat végző Earl Morse Wilbur, az unitarizmus történetét feldolgozó vaskos monográfiájában (A History of Unitarism I-II. Cambridge Massachusetts 1946–52). Dávid Ferenc értekezését, amely a Bázelben kiadott Defensio Francisci Davidis védőirat függelékeként De dualitate címmel jelent meg 1581-ben, Markos Albert fordította magyarra (Dávid Ferenc értekezése a kettős istenségről, Kv. 1943).

Dávid Ferenc halálának évfordulóját követői minden évben megünneplik. A 350. évforduló alkalmából 1929-ben a dévai várban visszahelyezték az emléktáblát a vallásalapító börtöncellája falára; beszédet mondott Boros György, Varga Béla, megemlékezést írt Szentmártoni Kálmán. A felszabadulást követőleg, 1948. augusztus 8-án, újra sor kerül az emléktábla helyrehozására, amikor is a dévai várudvaron Kiss Elek unitárius püspök emlékbeszéde után Petru Groza, Románia miniszterelnöke köszöntötte az ünneplőket a román-magyar testvéri egymásratalálás szellemében. Az MNSZ nevében Bende Béla nemzetgyűlési képviselő azt a következetességet kérte számon az utódoktól, mellyel Dávid Ferenc a maga korában utat tört "a tökéletesebb ember kialakítása felé". 1954-ben ünnepi kiadvány jelent meg Dávid Ferenc mártírhalálának 375-ik évi emléke címmel.

A 400. évforduló alkalmából Kolozsvárt 1979. augusztus havában nemzetközi tudományos ülés zajlott le amerikai, angol, francia, csehszlovák és magyar előadókkal s emlékkönyv jelent meg Dávid Ferenc 15791979 címmel (Kv. 1979). (Itt törölve a következő szövegrész:) A 400. évforduló alkalmából nemzetközi kollokviumot rendeztek a magyarországi Siklóson, ahol magyar, lengyel, amerikai, olasz, német és cseh professzorok tartottak előadást a XVI. század antitrinitarizmusáról. Romániát Erdő János képviselte Dávid Ferenc biblicizmusáról szóló előadásával (megjelent a Keresztény Magvető 1979/23-as számában). A Romániai Unitárius Egyház 1979. augusztus havában emlékzsinat keretében nemzetközi tudományos ülést rendezett amerikai, angol, francia, csehszlovák és magyar előadókkal; kiadásában jelent meg a Dávid Ferenc 1579–1979 c. emlékkönyv (Kv. 1979). A hazai sajtó is megemlékezett az évfordulóról. A Korunk emlékanyagában Hajós József Lessing Dávid Ferencékről c. tanulmánnyal szerepel (1979/10), A Hét Szigeti József Igazat szólottam c. cikkét közli (1979/44), a Művelődésben Bodor András emlékezik meg Dávid Ferencről (1979/11).

A számos szépirodalmi alkotás, vers, elbeszélés, novella közül kiemelkedik Páskándi Géza háromfelvonásos történelmi drámája, a Vendégség (Dávid Ferenc avagy: UNUS EST DEUS?), amely a Korunk 1970/4-es számából hamarosan színpadra került, és széles körű irodalmi vita követte. A drámában a fogoly Dávid Ferenc testi esendőségében, de lelki önuralmával és igazságtudatával jelentkezik, és eszmei fölényével győzedelmeskedik a kirendelt besúgó s a megkísértő hatalom felett. Az emlékév anyagához tartozik Lászlóffy Aladárnak az Utunk 1980/1-es számában megjelent Szülőföldje és sírja a gondolatszabadság c. esszéje „a Dávid Ferenc-i modell”-ről.

Intézményes formát öltött ~ a róla elnevezett Dávid Ferenc Egylet (1885–1948) kiadványaiban s az ugyancsak hagyományápoló Dávid Ferenc Füzetek (Székelyudvarhely 1910–34) népszerű 18 kiadványában. (Törölve az utalószó:) unitárius egyházi irodalom.

(Bo. A.)

 

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük