Ditrói Ervin (Kolozsvár, 1917. jún. 19. – 2009. dec. 8., Rehovot, Izrael) – kritikus, műtörténész. A Bolyai Tudományegyetemen végezte művészettörténeti és esztétikai tanulmányait. 1946-tól középiskolai tanár, 1949-től 1954-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet adott elő. Megszervezte a kolozsvári Művészeti Múzeumot, melynek első igazgatója (1950–67). 1967-től a kolozsvári Népi Művészeti Iskola aligazgatója s újra az egyetemes és hazai művészettörténet előadója a képzőművészeti főiskolán. Első írása 1946-ban jelent meg az Utunkban. Szolnay Sándort (1958), Nagy Imrét (1958) és Szervátiusz Jenőt (1962) román nyelven mutatta be a Contemporanul és Arta Plastică hasábjain, Nicolae Grigorescu művészetéről (1958) és Bene Józsefről (1970) a budapesti Művészetben írt. Művészettörténeti tanulmányait rendszeresen közli a Korunk, Utunk, A Hét; kiemelkedő Helyszíni jegyzetek egy „tragikus műtörténet”-hez c. alatt a II. világháború műemlékpusztításairól közölt sorozata (I–XI. A Hét 1972/15–25) s A fantasztikus Dürer c. tanulmány (Korunk 1979/1-2). Számos művészettörténeti jellegű múzeumi és kiállítási katalógus szerzője. Filmjét a kolozsvári Szent György-szoborról és Bánffy-palotáról (1979), a nagyváradi szecesszióról (1980) a Román Televízió magyar adása mutatta be.
Ditrói Ervin (Kolozsvár, 1917. jún. 19. – 2009. dec. 8., Rehovot, Izrael) – kritikus, műtörténész. A Bolyai Tudományegyetemen végezte művészettörténeti és esztétikai tanulmányait, itt szerezte doktorátusát is. 1946-tól a kolozsvári Zsidó Líceum tanára volt 1948-ig, amikor az iskola megszűnt, 1949-től 1954-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet adott elő. Megszervezte a kolozsvári Szépművészeti Múzeumot, melynek első igazgatója (1950–67). 1967-től a kolozsvári Népi Művészeti Iskola aligazgatója, s újra az egyetemes és hazai művészettörténet előadója a képzőművészeti főiskolán. Az 1984-ben családjával kivándorolt Izraelbe.
Első írása 1946-ban jelent meg az Utunkban. Szolnay Sándort (1958), Nagy Imrét (1958) és Szervátiusz Jenőt (1962) román nyelven mutatta be a Contemporanul és Arta Plastică hasábjain, Nicolae Grigorescu művészetéről (1958) és Bene Józsefről (1970) a budapesti Művészetben írt. Művészettörténeti tanulmányait rendszeresen közölte a Korunk, Utunk, A Hét; kiemelkedő Helyszíni jegyzetek egy „tragikus műtörténet”-hez cím alatt a II. világháború műemlékpusztításairól közölt sorozata (I–XI. A Hét 1972/15–25.) s A fantasztikus Dürer c. tanulmány (Korunk 1979/1-2). Számos művészettörténeti jellegű múzeumi és kiállítási katalógus szerzője. Filmjét a kolozsvári Szent György-szoborról és Bánffy-palotáról (1979), a nagyváradi szecesszióról (1980) a Román Televízió magyar adása mutatta be. Izraelben jelent meg Adler Adolf festőművészről írt kötete, amely Gát Jákov fordításában héberül is napvilágot látott. Memoárral felérő, 1987-ben írt nyílt levele a Szabadság napilap 2009. február 11-i számában olvasható (Ditrói Ervin: „Az Úristen fölöttem tartotta a kezét”).
Kötetei
Képek és jelképek – közelítések művekhez, művészekhez (Buk., 1982); Adler (Tel-Aviv, 1986);
Szolnay Sándor emlékkiállítás, 1893–1950 (bev.; katalógus, összeáll. E. Szabó Ilona. Kv., 1958); Galeria „Nagy Imre” (bev. Eugen Schileruval. Mvh., 1966); Feszt László (bev. Buk, 1981);
Gyűjteményes kötetekben
Igyekezzünk mű-kritikák helyett valódiakat írni. Korunk, 1979/1-2.; A fantasztikus Dürer. Korunk, 1979/1-2.;
Irodalom
Bereczki Szilvia: Felavatták Ditrói Ervin mellszobrát – az alapító újra a Kolozsvári Művészeti Múzeumra figyel. Maszol, 2019. aug. 21. – Alapítója előtt tiszteleg a Művészeti Múzeum. Szabadság, 2019. aug. 23. –