Erdélyi Kárpát-Egyesület rövidítve *EKE 1891-ben Kolozsvárt alakult turista egyesület; célkitűzését tekintve "elsőrendű kulturális és közgazdasági érdekeket" is szolgált *Erdély tájainak és népeinek ismertetésével. Mind a kolozsvári központ, mind a vidéki osztályok hathatósan hozzájárultak *Erdély gyógyfürdőinek és ásványvizeinek hasznosításához, valamint az idegenforgalom fellendítéséhez. 1892-től megszakítással 1948-ig *Erdély címen turisztikai, fürdőügyi és néprajzi folyóiratot adott ki. A Mátyás király szülőházában 1902-ben kezdeményezésére megnyílt Kárpát-Múzeum néprajzi és népművészeti gyűjteményeinek alapját Jankó János vetette meg. Itt helyezték el a székely, csángó és *erdélyi örmény népi dallamokat megörökítő fonotékát, a több mint tízezer kötetes turisztikai szakkönyv- és térképtárat, valamint a háziipari szakosztály árusítással egybekötött állandó bemutatóját. Egy francia, német és angol nyelven is megjelentetett Erdélyi Úti Kalauz mellett az ~ számos megyei kiadványt, *erdélyi tárgyú képeslapokat és népszerűsítő füzeteket is forgalomba hozott, így Hankó Vilmos Milyen ásványvizet igyunk c., románul is megjelent munkáját. 1945-ben négy másik kolozsvári turistaegyesülettel fuzionálva, a néprajztudós *Vámszer Géza elnöklete alatt *Erdélyi Népi Kárpát Egyesület (ENKE) néven folytatta működését, majd beolvadt az Országos Turista Hivatal (Oficiul Naţional de Turism) szervezetébe.
Merza Gyula: Az E. K.-E. története (1891-1930). *Erdély 1930/4-5. Gerhart Binder: Der Siebenbürgische Karpaten-Verein (1880–1945). Siebenbürgisches Archiv, XIV. Köln-Wien 1979.