Merza Gyula (Kolozsvár, 1861. febr. 25. 1943. dec. 15. Kolozsvár) az örménység kutatója, turisztikai szakíró. Szülővárosa piarista gimnáziumában érettségizett, itt és a bécsi egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. Gazdasági pályára lépett, majd európai utazásokon a kirándulóhelyeket, üdülőket, idegenforgalmi intézményeket és tájrajzi múzeumokat tanulmányozva a *turisztikai irodalom szakemberének képezte ki magát. Az *EKE jegyzője, főpénztárosa, Táj- és Néprajzi Múzeumának igazgatója, az *EMKE egyik alapító tagja; szerepe volt a szamosújvári Örmény Múzeum létesítésében is. Az *Erdély c. honismereti folyóirat szerkesztője (1903-08), a bukaresti Ararat örmény szaklap munkatársa (1924-25).
Néprajzi és turisztikai cikkei 1919 után a Keleti Újság, Magyar Nép, Pásztortűz, Véndiákok Lapja, Nagyvárad, *Független Újság hasábjain jelentek meg.
Mint örmény család leszármazottja, jelentős szerepet vállalt az *erdélyi örmények múltjának és szokásainak feltárásában. A hazai örmények ethnográfiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról (Szamosújvár 1895) c. tanulmányában feldolgozta a magyar-örmények sorskérdését, Az örmény kereszt (Szamosújvár 1902) c. munkájáért XIII. Leó pápa apostoli áldással tüntette ki. Megemlékezett Szongott Kristófról, a szamosújvári Armenia c. folyóirat alapítójáról (1907); Az örmény népköltőkről (Szamosújvár 1907) c. munkája irodalomtörténeti forrásmunka. Összeállította az *erdélyi örménység bibliográfiáját (kéziratban), az *erdélyi örmények nép- és korrajzával az 1932-es *Erdélyi Magyar Évkönyvben jelentkezett.
Jelentősebb turisztikai munkái: Úti emlékek a tavak országából (Kv. 1895); Svájci képek (Kv. 1896); Látogatás a külföldi alpesi klubokban (Kv. 1897); Az *Erdélyi Kárpát Egyesület története (klny. az *Erdély 1930/4-5 számából); A magyar turistaság keletkezése *Erdélyben (fejezet A magyar sport ezer éve c. munkában, Bp. 1930).
Álnevei: Araráti, Ekefalvi, Figyelő, Sinapis, Vándor, Veridicus, Za-la.
Mező Ferenc: M. Gy. Turisták Lapja, Bp. 1941.