Erőss Alfréd (Perestyén, 1909. júl. 7. 1950. júl. 11., Torda) költő, tanulmányíró. Kézdivásárhelyen érettségizett, Gyulafehérváron és Rómában végezte a teológiát. 1938-tól teológiai tanár, a *Pázmány Péter Társaság tagja. Első kötete 19 éves korában jelent meg a *Vasárnap kiadásában Az út (Arad 1928) címen. "Meglehetősen egy húron játszik, s talán szántszándékkal elfogja fülét az új líra dübörgő erejű hangjától, mely ma fölveri Európa csöndjét" állapította meg Dsida Jenő. 1941-ben Kolozsvárra költözött. Újabb kötete a Székelyek dicsérete (Kv. 1942). (A mondat a cenzúra beavatkozása előtt így hangzott:) Újabb kötete a Domokos Pál Péternek ajánlott Székelyek dicsérete (Kv. 1942). Verseire jellemző a pátosz, a legjobbak tájélményből születnek, hangot adva a dolgozók szociális gondjainak is. Tanulmányait az Erdélyi Iskola, Hitel, Reményik Sándorról írt értekezését a *Termés (1943. Tél) közölte. Az emberi személy problémája (Bp. 1944) c. bölcseleti munkája a céltudatos közösségi ember önalakítását értékeli.
D. J. (Dsida Jenő): E. A.: Az út. *Pásztortűz 1927/25-26.