Fekete Mihály (Csongrád, 1884. dec. 31. 1960. ápr. 16. Kolozsvár) színművész, rendező, színműíró. Szegeden végezte középiskolai tanulmányait, majd Budapesten a Színművészeti Akadémiát. Színészi tevékenységét 1903-ban Krecsányi Ignác Budán és Temesvárt játszó társulatánál kezdte. Temesvár, Pécs és Pozsony után 1911-ben *Janovics Jenő Kolozsvárra szerződteti. Egy évtizeden át játszik és rendez a kolozsvári színházban. 1922-ben a marosvásárhelyi, majd 1923-ban a temesvári színház igazgatója. Kolozsvárra 1930-ban tér vissza rendező és színész minőségben. Amikor 1941-ben a faji megkülönböztetés leparancsolja a színpadról, társulatot hoz létre, melynek tagjai közt volt Bárdy Teréz, Forgács Sándor és Kovács György. Az előadásokat a kolozsvári Vasmunkás Otthonban rendezik. 1944 októberében újjászervezi a kolozsvári Magyar Színházat, ahol élete végéig játszik.
Két színdarabját (Temesvár megvétele, 1911; Bakócz Tamás, 1913) a temesvári színház mutatta be. Szabó Imrével írt darabja a Csodák éjszakája (1935). Rövid színes írásai jelentek meg Temesváron A *Toll c. folyóiratban, cikkei és novellái a Brassói Lapokban. Ifjúkorában temesvári évei alatt meleg *barátság fűzte Gozsdu Elekhez, a 30-as években pedig sokat *tett hazai szerzők darabjainak bemutatásáért. Többek közt színpadra vitte *Tamási Áron Népszakértők és *Sipos Domokos Zokog a porszem c. játékait. Kötetei: A temesvári színészet története (Tv. 1911); Faluról falura (uo. 1929).
Írói álneve Csongrád.
Szekernyés János: F. M. és a többiek. *A Hét 1979/2.