Ferenczi István (1981 • 2018)

Ferenczi István (Kolozsvár, 1921. ápr. 15.) régész. ~ Sándor fia, ~ Géza bátyja. A kolozsvári ref. kollégium elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen nyert történelem-földrajz szakos tanári képesítést. Előbb tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen s egy időben a Kolozsvári Történeti Intézetben dolgozik, majd 1963-tól a Kolozsvári Történeti Múzeum osztályvezetője. Első írása a Székelységben jelent meg (1939), szakmunkásságának eredményeit az *Erdélyi Múzeum hasábjain kezdte közzétenni (1941-43). Kutatásairól magyar, román, német, olasz, angol, francia folyóiratokban számol be, az Acta Musei Napocensis, Apulum, Crisia, Dacia, Tibiscus, Sargetia helytörténeti folyóiratok, a Fasti Archaeologici, Revista Muzeelor şi Monumentelor munkatársa; különösen Kolozs megye, a Csíki-medence, a Nagy-Küküllő, Homoród völgye és Hunyad megye régészeti feltárásában s a limes-kutatásban szerzett tudományos érdemeket. A tihói római táborról szóló tanulmányát a Kelemen-emlékkönyvben (1957) közölte.

Szerkesztésében jelent meg Julius E. Lips A dolgok eredete c. munkájának magyar fordítása (1958). Népszerűsítő cikkeit közli az Igazság, a *Művelődés munkatársa. A László király korabeli védvonalra vonatkozó megállapításait öccsével együtt a Korunkban hozta nyilvánosságra (Székelyföldi gyepűk, 1972/2). Bögöz községnek és nevének eredetével a Székelykeresztúri Múzeum emlékkönyvében (1974) foglalkozik, s öccsével közösen ír átfogó tanulmányt a magyar rovásírásos emlékekről (Művelődéstörténeti tanulmányok, 1979).

Önálló kötetei: Régészeti megfigyelések a Limes Dacicus észak-nyugati szakaszán (ETF 129. Kv. 1941); Csíkkarcfalvi régiségek (ETF 165. Kv. 1943); Micia (Oct. Floca és L. Mărghitan társszerzőkkel, román nyelven, Déva 1970).