Gárdos Sándor (Sátoraljaújhely, 1892. szept. 8. 1947. máj. 11. Szeged) esszéista, újságíró. Szülővárosában érettségizett (1912), két jogi alapvizsgát Budapesten tett. Már Sátoraljaújhelyen Tentamen címen diáklapot szerkesztett. 1913-tól hírlapíró. A budapesti Magyar Hírlap munkatársa; tartalékos tisztként részt vett az I. világháború olaszországi ütközeteiben, majd a Vörös Hadseregben viselt szerepe miatt emigrációba kényszerült. Előbb Ungvárott szerkesztett lapot; 1923-ban települt le Romániában. Szatmári, máramarosszigeti újságok szerkesztője, az Aradi Közlöny riportere, közírója, novellistája, a *Temesvári Hírlap szerkesztője. A 30-as évek közepétől a *Brassói Lapok szerkesztőségében dolgozik, ironikus vasárnapi "színes" kisesszéi a demokratikus közvéleményt fejlesztették. A *Brassói Lapok beszüntetése (1940) után Budapesten vett részt az ellenállási mozgalomban, 1945-től haláláig a Délmagyarország c kommunista pártlap főszerkesztője Szegeden.
Önálló kötete: Makulatúra (szatírák, humoreszkek, poémák, Máramarossziget 1925).
Meghalt G. S. *Világosság 1947. máj. 18. Balogh Edgár: Fagyöngy meg egy puskagolyó. *Új Élet 1978/12. Újraközölve Acéltükör mélye. 1982.