Gyulai Zoltán (Pipe, 1887. dec. 16. 1968. júl. 13. Budapest) fizikai szakíró. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban, felsőfokú tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, ahová 1912-ben nevezik ki a fizikai tanszékre tanársegédnek. 1913-ban matematikafizika szakos tanári oklevelet nyer, 1914-ben hadba vonul, hadifogságba esik, 1924 és 1926 között Pohl professzornál a göttingai egyetemen az alkáli-halogenid kristályok színcentrumaival foglalkozik. 1928-ban értelmezi az azóta GyulaiHartly-effektus néven ismert s a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenséget.
1940-től 1947-ig a kolozsvári egyetem tanára, itteni kutatásait az *Acta Bolyai, ill. *Acta Bolyaiana közölte. Kolozsvárt jegyzetet írt az egyetemi hallgatók részére Kísérleti fizika címmel (1946), mely nyomtatásban is megjelent (Bp. 1953). A budapesti Műszaki Egyetemen folytatta fizikai kísérleteit nyugalomba vonulásáig (194762). Mint az MTA tagja, egy kristálynövekedési kutatócsoportot vezetett. A kísérleti fizika oktatásában és a szilárdságtan-fizikában iskolát neveztek el róla; tudományos munkáját Kolozsvárt tanítványa, *László Tihamér folytatta.
Bodó Ágoston: Gy. Z. 18871968. Fizikai Szemle, Bp. 1968/11.