Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

László Tihamér (Kolozsvár, 1910. jan. 13. 1986. máj. 26.) fizikai szakíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában az Unitárius Kollégiumban végezte (1928), az I. Ferdinand-Egyetemen szerzett fizika-kémiából oklevelet (1933), a Bolyai Tudományegyetemen doktorált (1947) Morfológiai megfigyelések az ionkristályok növekedésére vonatkozóan c. munkájával. Tanári pályáját a kolozsvári Unitárius Kollégiumban kezdte (1933-48), tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen (1946-47), adjunktus, előadó tanár, közben a kolozsvári magyar almérnöki főiskola elektrotechnikai óraadója (1947-49), tanár (1949-71). Dékán (1949-51), prodékán (1957-58), haláláig tanácsadó tanár. A Bolyai, majd a Babeş-Bolyai Egyetem fizikai laboratóriumainak fáradhatatlan szervezője, főleg az elektromosság, rádiótechnika területén. Mint főkutató részt vett a Román Akadémia Geofizikai Szolgálatának elektrogeológiai feltárási programjában Moldvában (1953), a szocialista országok űrkutatása keretében ionoszférikus méréseket végzett a Kozmosz-261 műhold keringésekor (1968-70). Pontos kísérleti előadásai maradandó emléket hagytak hallgatóinál.

Első írását az Unitárius Kollégium Kriza-önképzőkörének almanachjában közölte (1928). A Múzeumi Füzetekben Brassai-relikviaként egy százesztendős fizikai eszköz történetét ismertette (1944). Szaktanulmányait az Acta Bolyaiana (1947), Revista Ştiinţifică V. Adamachi (1947-48), Studii şi Cercetări Ştiinţifice (1953), Studia Universitatis Babeş-Bolyai (1969-72) közölte, munkáival szerepel a magyarországi Magyar Fizikai Folyóirat (Morfológiai megfigyelések az ionkristályok növekedésére vonatkozóan, 1958), Rádiótechnika (TV és URH antennaforgató berendezés irányjelzővel, 1960; Rádióvétel az 1961-es napfogyatkozáskor, 1961; URH távolsági vétel megfigyelések Kolozsváron, 1962), Mérés és Matematika (Oszcilloszkópos módszer nemlineáris konduktív elemeket tartalmazó áramkörök vizsgálatára, 1970) hasábjain.

Tevékeny részt vett a fizikai problémák népszerűsítésében, így az *Ellenzék oldalain (1935) s főleg ifjúsági lapokban, mint az Ifjú Erdély, Jóbarát, Pionír. A Dolgozó Nő, *A Hét, TETT, *Matematikai és Fizikai Lapok munkatársa. Heinrich Lászlóval közösen szerkesztett fizikai tankönyveket (1939-47). A budapesti Királyi Magyar Egyetemi Nyomdában készült el Márton Samu fordítótárs segítségével Aritmetica şi geometria pentru clasa a II-a a gimnaziilor de băieţi şi de fete c. tankönyve (1941). Előszavával jelent meg a Fizikai kislexikon (1976).

Egyetemi jegyzetei: Elektrofizikai mérések (Bódi Sándorral, Kv. 1957); Elektro- és rádiótechnika (Kv. 1957); Elektro- és rádiótechnikai laboratóriumi praktikum (Bódi Sándorral, Kv. 1959).

ASZT. Jászberényi Emese: Megy a magnó vándorútra (Rádió Mv. 1984); Kalinovszky Dezső: Vasárnapi beszélgetés (Rádió Kv. 1984).

(K. F.)

Koch Ferenc: L. T. köszöntése. *A Hét 1971/4. Dáné Tibor: És mégis bizakodás és mégis az értelem… Emlékeztető beszélgetés L. T.-ral. *A Hét 1982/50.

László Tihamér (Kolozsvár, 1910. jan. 13. – 1986. máj. 26.) – fizikai szakíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában az Unitárius Kollégiumban végezte (1928), az I. Ferdinánd Egyetemen szerzett fizika–kémiából oklevelet (1933), a Bolyai Tudományegyetemen doktorált (1947) Morfológiai megfigyelések az ionkristályok növekedésére vonatkozóan c. munkájával. Tanári pályáját a kolozsvári Unitárius Kollégiumban kezdte (1933–48), tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen (1946-47), adjunktus, docens, közben a kolozsvári magyar almérnöki főiskola elektrotechnikai óraadója (1947–49), tanár (1949–71). Dékán (1949–51), dékán helyettes (1957-58), haláláig professor emeritus. A Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem fizikai laboratóriumainak fáradhatatlan szervezője, főleg az elektromosság, rádiótechnika területén. Mint főkutató részt vett a Román Akadémia Geofizikai Szolgálatának elektrogeológiai feltárási programjában Moldvában (1953), a szocialista országok űrkutatása keretében ionoszférikus méréseket végzett a Kozmosz-261 műhold keringésekor (1968–70). Pontos kísérleti előadásai maradandó emléket hagytak hallgatóiban.

Első írását az Unitárius Kollégium Kriza-önképzőkörének almanachjában közölte (1928). A Múzeumi Füzetekben Brassai-relikviaként egy százesztendős fizikai eszköz történetét ismertette (1944). Szaktanulmányait az Acta Bolyaiana (1947), Revista Ştiinţifică V. Adamachi (1947-48), Studii şi Cercetări Ştiinţifice (1953), Studia Universitatis Babeş–Bolyai (1969–72) közölte, munkáival szerepel a magyarországi Magyar Fizikai Folyóirat (Morfológiai megfigyelések az ionkristályok növekedésére vonatkozóan, 1958), Rádiótechnika (TV és URH antennaforgató berendezés irányjelzővel, 1960; Rádióvétel az 1961-es napfogyatkozáskor, 1961; URH távolsági vétel megfigyelések Kolozsváron, 1962), Mérés és Matematika (Oszcilloszkópos módszer nemlineáris konduktív elemeket tartalmazó áramkörök vizsgálatára, 1970) hasábjain.

Tevékeny részt vett a fizikai problémák népszerűsítésében, így az Ellenzék oldalain (1935) s főleg ifjúsági lapokban, mint az Ifjú Erdély, Jóbarát, Pionír. A Dolgozó Nő, A Hét, TETT, Matematikai és Fizikai Lapok c. folyóiratok munkatársa. Heinrich Lászlóval közösen szerkesztett fizikai tankönyveket (1939–47). A budapesti Királyi Magyar Egyetemi Nyomdában készült el Márton Samu fordítótárs segítségével Aritmetica şi geometria pentru clasa a II-a a gimnaziilor de băieţi şi de fete c. tankönyve (1941). Előszavával jelent meg a Fizikai kislexikon (1976).

 

(K. F.)

 

Munkái

 

Egyetemi jegyzete

Kísérleti fizika. Rezgéstan, hangtan és fénytan középisk. felső oszt. számára (Heinrich Lászlóval. Kv., 1947); Elektro- és rádiótechnika (Kv. 1957); Fizikai laboratóriumi praktikum. Elektrofizikai mérések (összeáll. Bódi Sándorral. Kv., 1957); Elektro- és rádiótechnikai laboratóriumi praktikum (Bódi Sándorral, Kv. 1959)

 

Idegen nyelven

Aritmetica şi geometria pentru clasa a II-a a gimnaziilor de băieţi şi de fete (Márton Samuval. Bp., 1941);

 

Gyűjteményes kötetekben

Morfológiai megfigyelések az ionkristályok növekedésére vonatkozóan. Magyar Fizikai Folyóirat (Bp., 1958); TV és URH antennaforgató berendezés irányjelzővel (1960), Rádióvétel az 1961-es napfogyatkozáskor (1961), URH távolsági vétel megfigyelések Kolozsváron (1962). Rádiótechnika (Bp.); Oszcilloszkópos módszer nemlineáris konduktív elemeket tartalmazó áramkörök vizsgálatára. Mérés és Matematika (Bp., 1970).

 

Szerkesztés

Fizikai kislexikon (előszó. Buk., 1976);

 

ASZT: Jászberényi Emese: Megy a magnó vándorútra (Rádió Mv. 1984); Kalinovszky Dezső: Vasárnapi beszélgetés (Rádió Kv. 1984).

 

Irodalom

Koch Ferenc: L. T. köszöntése. A Hét 1971/4. – Dáné Tibor: És mégis bizakodás és mégis az értelem… Emlékeztető beszélgetés L. T.-ral. A Hét 1982/50.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük