Jakab Géza, családi nevén Szentgericzei Jakab (Kolozsvár, 1904. febr. 13. 1972. jan. 2. Budapest) költő, újságíró. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte (1922), a budapesti egyetem közgazdasági karának hallgatója volt. Hírlapírói pályáját a kolozsvári Újságnál kezdte, később a *Keleti Újság munkatársa, 1935-től a Rendkívüli Közlöny szerkesztője, 1938-tól az Aradi Közlöny belső munkatársa. A II. világháború után Zalaegerszegen lett könyvtáros.
Tagja volt a *Tizenegyek írói csoportjának. Verseit, művészeti és társadalmi cikkeit Kolozsvárt A Hírnök, Pásztortűz, Vasárnapi Újság, Ellenzék, *Keleti Újság, Budapesten a Nyugat és Napkelet, Csehszlovákiában a Prágai Magyar Hírlap és Kassai *Napló közölte. Dalszerű költeményeit jó formaérzék, a Nyugat első nemzedékének líráján iskolázott természetlátás és zeneiség jellemzi. Ahogy a Pastel d’amour c. versében vallja: "a szépség e villanása" foglalkoztatja, itt-ott feltűnik azonban az Ady-hatás is.
Verseskötetei: Erdélyi utakon (Bp. 1925); Álmodik a gyopár (Kv. 1927). Később Zalaegerszegen írt könyv- és sajtótörténeti munkákat, így kötetben dolgozta fel a "Zrínyi-rejtély"-t (1964).