Kovács József Attila (Marosvásárhely, 1944. jan. 27.) biológiai szakíró. Székelykeresztúron érettségizett (1962), Iaşi-ban az Al. I. Cuza Egyetem biológia-földrajz karán szerzett oklevelet a hargitai Rézhegység növényzetéről írt dolgozatával (1970). Tudományos pályáját ugyancsak Iaşi-ban az Antibiotikumgyár kutatójaként kezdte, majd az egyetemi kutatóállomás és a Biológiai Kutatóközpont keretében folytatta, 1975 óta a brassói Pázsitkutató Intézet tudományos főmunkatársa. A pázsitfüvek géntartalékairól szóló szakmunkájával megszerezte a biológia doktora címet (1981).
Fontosabb kutatási területei: florisztika és geobotanika, genetikai és evolúciós ökológia, populációbiológia, alkalmazott genetika (géntartalékok, nemesítési alapanyagkutatás), tudománytörténet. Hatvankét szaktanulmánya egyetemi és intézeti kiadványokban, szakfolyóiratokban jelent meg román, német, francia és angol nyelven (1970-88), ismeretterjesztő és tudománytörténeti cikkeit magyarul a Tanügyi Újság, *A Hét, Előre, Hargita, *Brassói Lapok és a *TETT közli. Bonckés alatt a kutatás c. alatt válogatta és jegyzetelte Selye János tudományos feljegyzéseit (1975), Szabó Attilával közösen szerkesztette a *Korunk Könyvek sorozatban megjelent Ökológiai tanulmányok c. gyűjteményt (1980), bevezetőt írt Csányi Vilmos Az evolúció általános elmélete c. munkájának romániai kiadásához (1986).
Önálló kötete: Indicatorii biologici, ecologici şi economici ai florei pajiştilor (1979).
Szerzői névként legtöbbször Kovács J. Attila szerepel.
Brassói Fuchs Hermann: Ökológiai műveltségért. *A Hét 1980/36.