Kovács Levente (1994 • 2015)

Kovács Levente (Marosvásárhely, 1940. júl. 27.) – színi rendező, pedagógus. Szülővárosában végezte a középiskolát (1956), a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1961). A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum tanára (1961–63), a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán tanársegéd, majd egyetemi adjunktus. Közben Bukarestben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendezői szakot végzett (1983-84).

Már egyetemi hallgató korában bekapcsolódott a főiskolai színjátszásba, s mint középiskolai tanár tevékeny szerepet játszott a marosvásárhelyi iskolai színpad mintaszerű megszervezésében: avantgardista játékaikkal a fiatalok megelőzték a hivatásos színjátszást is. A főiskolán Tompa Miklós és Kovács György, majd Harag György mellett dolgozott. Új csoportszellemet kialakítva mutatta be diákjaival Sütő András Káin és Ábel c. drámáját, ezzel szereztek díjat a sepsiszentgyörgyi II. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon (1980).

Főbb rendezései a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola stúdió-színpadán: Gorkij Az utolsók (1965), Shakespeare Falstaff (1973), Euripidész Elektra (1975), Anouilh Médeia (1975), Brecht Egy fő, az egy fő (1976), Kurázsi mama (1977) és Dobszó az éjszakában (1980), Bajor Andor Szürke délután (1981), Füst Milán Boldogtalanok (1983), Szomory Dezső Györgyike, drága gyermek (1983), Turgenyev Egy hónap falun (1984), Paul Foster I. Erzsébet (1985), Molnár Ferenc Az üvegcipő (1986), Pirandello Az ember, az állat és az erény (1987), Ibsen Nóra (1989) c. darabjai. TV-filmre rendezte Huszár Sándor Imola mosolya c. darabját (1977) s Bethlen Gábor-emlékfilmet rendezett (1980).

A Thália c. diáklap főszerkesztője (1969–74), ezzel párhuzamosan 1969-től 1977-ig a Thália Laboratórium nevű kísérleti színházi műhely vezetője, 1977–81 között a székelyudvarhelyi Népszínház alapító-rendezője, szervezője. Színházi tárgyú cikkeit a Vörös Zászló közölte.

 

(Ma. I.)

 

Tagság: Játékszíni Társaság; Kv.-i Bolyai Társaság; Nagyenyedi Bethlen Gábor Baráti Társaság

 

Díjak: Ssztgy.-i II. Nemzetiségi Színházi Kollokvium díja (1980); a Román Színházi Szövetség (ATM) díja; különböző fesztiváldíjak 1974–1990 között 15 alkalommal

 

Egyéb rendezései

Sütő: Káin és Ábel (1979); Szép Ernő: Lila ákác (1981); Szép Ernő: Vőlegény (1983); Csehov: Három nővér (1985); Molière: A fösvény (1986); Bulgakov: A divatszalon titka (1987); Tersánszky Józsi Jenő: Kakukk Marci (1984); Maugham: Színház (1989); Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1989-90); Csehov: Platonov (1989); Bánffy Miklós: Martinovics (1991); Székely János: Vak Béla király (1991); Füst Milán: Catullus (1992); Goldoni: A terecske (1994); Birinski: A bolondok tánca (1995); Shakespeare: Szentivánéji álom (1995); Molnár Ferenc: Cukrászné (1995); Kornis Mihály: Körmagyar (1995)

 

Önálló művek

A marosvásárhelyi Székely Színház története (Mvh. 2001); Madách & Harag Marosvásárhelyen (Mvh. 2003); Magyar nyelvű felsőfokú színészképzés Marosvásárhelyen (többekkel. Mvh. 2011);

 

Gyűjteményes kötetekben

Az intézményesített színészképzés Marosvásárhelyen. In Viharban. Száz éve született Miskolczy Dezső (szerk. Jung János, Egyed Zs. Imre. Mvh. 1994);

 

Szerkesztés

Én, te, ő… mi, ti, ők… (vál. és szerk. Kovács Nemere. Utószó és rend. tanácsok. Mvh. 1966)

 

Irodalom

Kacsir Mária: Lehet-e a filosz izgága? Beszélgetés K. L.-vel. Közli Színjátszó személyek. A Hét évkönyve 1982. 98–104.