Láni Oszkár (Marosvásárhely, 1888. ápr. 28. 1953. Marosvásárhely) zeneszerző, zongoraművész. Szülővárosa Református Kollégiumában érettségizett, Lipcsében és Münchenben jogi és orvosi tanulmányokat végzett, Angliában, Dániában, Hollandiában és a skandináv államokban járt tanulmányúton. Szülővárosában mint a Zenekedvelők Társaságának tagja elsősorban kamaramuzsikus, főleg kísérőzongorista. 1929 óta a KZST tagja, utóbb helyettes főtitkára. Rendszeresen szerepelt a társaság estélyein, székfoglaló szerzői estjén (1935) maga megzenésítette Arany- és Lenau-verseket s a Kőműves Kelemen-balladát adta elő, egy *Tompa László tiszteletére rendezett ünnepélyen (1944) a költő Ne félj! c. költeményének megzenésítésével vett részt, s dalt szerzett Salamon Ernő Utolsó dal c. verséből ihletődve is. A II. világháború után a Kozma Géza-Magos Etel-Láni Oszkár trióval indult a marosvásárhelyi zenei élet. Máig tisztázatlan okból letartóztatták, a börtönben halt meg. Kottahagyatéka a Maros megyei Állami Levéltárba került.
(Ma. I.)
A marosvásárhelyi *Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Szerk: Marosi Ildikó 1973. 352-53.