Lőrincz György (Kápolnásfalu, 1946. máj. 2.) író. Középiskolát Szentkeresztbányán végzett. Helyettes tanár (1966-73), majd műszaki vezető, technikus a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari Gépgyárban. 1990-től a székelyudvarhelyi municípiumi művelődési bizottság szakirányítója.
Riportjait, elbeszéléseit az *Utunk, *Igaz Szó, *Korunk, *Hargita közölte, 1990 óta a *Székely Útkereső állandó munkatársa. Szociográfiai tájékozódásában a Székelyföld átalakulása, a fél-városi, fél-falusi életforma s ebben a kisember ellentmondásos lelkülete jelentkezik lírával átszőtt, balladai erővel. "Történetei szomorkásak, a tragikum szele járja át őket" írja kritikusa, Páll Szilárd. Egy még 1985-ben írt elbeszélésében (Egy nagy ember árnyékában. *Korunk 1991/6) egy sofőr őszinte naplójában lepleződik le a diktatúra alatt vezető állásba jutott helyi nagyságok urizáló élete.
Kötetei: Amíg csak él az ember (riportok, Forrás, 1980); A hallgatás csöndje (novellák, elbeszélések, 1983); A harmadik házig (novellák, karcolatok, Kv. 1987); Kiment a fény a szememből (riportok aggmenházak és gyermekotthonok nyomorúságáról, Székelyudvarhely 1992).
Gálfalvi György: Bensőséges jelentéssel. *Igaz Szó 1981/4. Kántor Lajos: Prózaíró született. *Igaz Szó 1984/2. Kisgyörgy Réka: A lehetséges párbeszéd. *Utunk 1988/17. Páll Szilárd: A harmadik állomás. *Korunk 1988/6.
Lőrincz György (Kápolnásfalu, 1946. máj. 2.) – író. Középiskolát Szentkeresztbányán végzett. Helyettes tanár (1966–73), majd műszaki vezető, technikus a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari Gépgyárban. 1990-től nyugdíjba vonulásáig a székelyudvarhelyi municípiumi művelődési bizottság szakirányítója.
Riportjait, elbeszéléseit az Utunk, Igaz Szó, Korunk, Hargita közölte, 1990 óta a Székely Útkereső állandó munkatársa. Szociográfiai tájékozódásában a Székelyföld átalakulása, a fél-városi, fél-falusi életforma s ebben a kisember ellentmondásos lelkülete jelentkezik lírával átszőtt, balladai erővel. „Történetei szomorkásak, a tragikum szele járja át őket” – írja kritikusa, Páll Szilárd. Egy még 1985-ben írt elbeszélésében (Egy nagy ember árnyékában. Korunk 1991/6.) egy sofőr őszinte naplójában lepleződik le a diktatúra alatt vezető állásba jutott helyi nagyságok urizáló élete.
Díjai: Szabó Zoltán-díj, Magyar Írószövetség díja, Székelyföld folyóirat díja, EMIL-díjak, MTI-díjak
Tagság: román és magyar írószövetség, EMIL, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (alapító tag)
Kötetei
Amíg csak él az ember (riportok. Forrás, 1980); A hallgatás csöndje (novellák, elbeszélések, 1983); A harmadik házig (novellák, karcolatok. Kv., 1987); Kiment a fény a szememből (riportok aggmenházak és gyermekotthonok nyomorúságáról. Szudvh., 1992); Bukás (Csíksz., 1995); Nem mi választjuk szentjeinket (1995); Feketében (riportok, jegyzetek. Szudvh., 1996); Zajlásban (cikkek, tanulmányok. Szudvh., 1998); Az elveszített sziget (Csíksz., 2001); Kutyák és emberek (riportok, helyzetképek. Csíksz., 2003); Imázskészítők (esszé és publicisztika. Csíksz. 2004); Áldozatok (riportregény. Szudvh., 1999, újrakiad. Csíksz., 2006); Sóvárgás (elbeszélés. Csíksz., 2006); Pusztulás (regény. Csíksz., 2005, újrakiad. Bp., 2007); Isten köve (válogatott novellák, elbeszélések. Csíksz. 2011.)
Gyűjteményes kötetekben
A nyüzsgés a mélyben (vál. és bev. Bogdán László. Csíksz., 2005); Újabb erdélyi elbeszélők (vál. Nagy Pál. Bp., 2005); Kanyarok a megmaradás útján. In Túlélő falvak (Stockholm, 2005. 91–102.)
„Továbbzengeni az emberek szívében” (ismertető Gagyi László prózájáról. Látó, 1990/6.); Egy nagy ember árnyékában (próza). Korunk, 1991/6.; A talpraállás esélyei (Művelődés, 1993/8-9.); A nyomorúság lejtőin egyre lejjebb… Korunk, 1994/6.; Egy 1952-es kuláklista. Sztálin tartomány, Udvarhely rajon. Korunk, 1994/6.; Figyeljünk oda jobban a jövőépítőkre! Korunk, 1999/2.; Reflexiók egy sikertörténethez… Korunk, 1999/4.; A nyomorúság lejtőin egyre lejjebb… (Korunk, 1994/6.); Az öröm napja (novella. Látó, 2003/4.)
Szerkesztés
Gagyi László: Egyedül (vál. és előszó. Buk., 1990)
Irodalom
Gálfalvi György: Bensőséges jelentéssel. Igaz Szó 1981/4. – Kántor Lajos: Prózaíró született. Igaz Szó 1984/2. – Kisgyörgy Réka: A lehetséges párbeszéd. Utunk 1988/17. – Páll Szilárd: A harmadik állomás. Korunk 1988/6. – Fodor Sándor: „Amit rögtön el kell mondani”. A cím az Utunk (1946–1989) című lap egyik rovata volt. Jelen írás a szerző benyomásait tartalmazza egy elbeszélés (Székelyföld 2002. okt.: Lőrincz György: Kisvárosi arcok) és egy kép (Gaál András: Temetés) kapcsán. Látó, 2001/1. – Bán Attila: Kár (L. Gy.: Pusztulás). Látó, 2005/6. – Pieldner Judit: A lélekvesztés regénye (L. Gy.: Pusztulás). Látó, 2007/10.