Moll Elemér (Ságod, 1886. febr. 24. 1955. nov. 2. Kolozsvár) műépítész, szakíró. Középiskolát Pozsonyban végzett, a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen építészeti oklevelet szerzett (1908). Tanársegéd a középítészeti tanszéken Petz Samu mellett (1908-09), majd Kolozsvárt városi mérnök (1909-19). Az állami hűségesküt nem tette le, tervező és építő magánvállalatot alapított. Európai körútja során Németországban és Olaszországban végzett tanulmányokat (1938). Újra városi főmérnök 1940-től, a Gazdasági Akadémia előadó tanára. A *Barabás Miklós Céh tagja (1943).
Mint műépítész számos középületet (Alverna, Villanytelep, Sport Park, Konzervatórium, Leánylíceum, Közvágóhíd), valamint ONCSA-típusházakat, villákat tervezett, s a II. világháború befejeztével tevékeny részt vállalt a károkat szenvedett kolozsvári középületek helyrehozásában. Ezekről a munkálatokról 1944-től 1946-ig részletes naplót hagyott hátra. Építkezéseiben eleinte az eklektika s a magyar szecesszió érvényesül, később azonban Bauhaus-elemeket alkalmaz s a korszerű, új építészet úttörője.
Szakirodalmi tanulmányaival a *Művészeti Szalon (1926) és A Hírnök (1930) hasábjain jelentkezett. Az *Ellenzék 1932-es karácsonyi számában a modern építőművészet mellett foglalt állást, szembefordulva az utánzó *művészet mesterséges voltával, melyből hiányzik a szükségesség jellege.
További cikkeiben (1933) bemutatja az új építészeti stílust; állást foglal a vasbeton stílusalkotó lehetőségei mellett, de a laposfedelet csak magasépítkezésnél tartja hasznosnak; a céltalan díszítésekkel szemben kiindulópontnak a hasznosságot tekinti, láthatóvá téve belső kiképzésben is az építészeti szerkezetet.
Egy másik sorozata ugyancsak az *Ellenzék hasábjain (1933) Modern lakásművészet c. alatt az építőművész hivatásává teszi, hogy a modern lakóházat intelligensen és művészi leleménnyel egységes organizmusként fogja fel. 1943-ban a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kolozsvári osztálya nevében Brutsi Lászlóval, az osztály elnökével együtt mint alelnök nyomtatásban is megjelentetett emlékiratot intéz a magyar iparügyi miniszterhez "Erdély gazdasági helyzetének korszerűsítése tárgyában", amely ipari, földművelésügyi, erdészeti és népjóléti reformokat sürget, leszögezvén, hogy az erdélyi magyarság kivándorlását csak az erdélyi ipar kifejlesztésével lehet meggátolni.
(B. F.)